„Geregye Pál” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
jav
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
[[Kép:Cetatea Adorjan Salard.jpg|thumb|230px|right|[[Adorján vára]]]]
 
'''Geregye Pál''' (†1271?–1271 előtt) az oklevelekben '''Écs fia Pál''' is, [[országbíró]], több vármegye [[ispán]]ja, a Sár folyó ispánja ''(comes de Saar)'', a Berettyó ura ''(dominus de Berechio)'', a [[Geregye nemzetség]]ből származott. A forrásokban [[1224]]–[[1264]]-ig fordul elő.
 
== Élete ==
10. sor:
Apja [[Geregye Écs]] volt. A fennmaradt adatokból következtetve valószínűleg ő lehetett az az ''Ecce comes'', aki [[1215]]-ben kolozsi ispán volt.
 
Pál vitézi pályafutását [[Dalmácia|Dalmáciában]] kezdte [[1224]]-ben, még [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] trónra kerülése előtt. [[1229]]-ben a trónörökös, a későbbi [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] király mellett Galíciában harcolt, részt vett az orosz (halicsi) hadjáratokban. [[1230]]-ban az osztrákok ellen harcolt és az osztrákok által elfoglalt [[Borostyánkő (Ausztria)|Borostyánkő várát]] visszavette. [[1236]]-ban IV. Béla trónra kerülése után kapta a királytól a [[Bihar vármegye|biharBihar megyei]] [[Kisjenő|Kis-Jenőt]], amelyhez akkor még [[Mezőszakadát|Szakadát]] község is hozzátartozott. [[1238]]-ban már [[Fejér vármegye|Fejér megye]] ispánja és [[Vas vármegye|Vas megyében]] a királyi földek visszavételére kiküldött bíró volt. Határszéli várakat foglalt vissza királyának a németektől.
 
Geregye Pál (1242–1246-ig a [[tisztántúltiszántúl]]i részek kormányzója.
 
[[1241]]-ben, a [[tatárjárás]]kor a [[Duna]] vonalát védelmezte, a lakosság menekülését segítve. A tatárjárás után a [[Tiszántúl]]on és [[Erdély]]ben az ország újraszervezését segítette. A tatár sereg kivonultával a Tisza keleti mellékére és Erdélybe sietett, s itt megfékezte, illetőleg kiirtotta az elszaporodott rablókat, a kipusztult helyekre új lakókat telepített, [[Sóbánya|sóbányákat]] nyittatott, műveltetett, és így nagy része volt e terület újjáépítő munkájában. IV. Béla hálás volt hű és vitéz segítségéért. A nagy pusztulás után gazdátlanul maradt földekből [[Bihar vármegye|Bihar megyében]] és a [[Szamos]] környékén hatalmas birtokokkal ajándékozta meg.
 
[[1242]]–[[1246]] között a tisztántúlitiszántúli részek kormányzója volt.
 
[[1246]]-ban harcolt [[II. Frigyes osztrák herceg]] ellen is, osztrák fogságba jutott, melyből magát és 7 más magyar társát 1000 ezüstmárkáért váltotta ki.