„Kiss Ernő (irodalomtörténész)” változatai közötti eltérés

MintIskoláit szülővárosában kezdte és [[Temesvár]]t folytatta; itt a piaristagimnázium rendVI. tagjaosztályát elvégezvén, (1885). augusztus 27-én a kegyestanítórendbe lépett. Középiskolai tanulmányait a [[Vác]]on eltöltött próbaév után a kecskeméti római katolikus főgimnáziumban végezte, majd a hittudományokat a kegyesrend [[Nyitra (település)|nyitrai]] piaristapapnevelőintézetében papnevelőhallgatta. intézetben, majd1890-től a [[Budapesti egyetem]]en tanult, ahol tanária magyar és [[latin nyelv]]ből doktori oklevelet szerzett, 1894. február 22-benén bölcsészdoktoripedig diplomáttanári szerzettoklevelet nyert. Tanárkodását a kegyesrend [[Budapestbudapest]]i főgimnázsiumában kezdte, majd a [[vác]]i ésfőgimnáziumnál [[nagykanizsa]]ifolytatta. gimnáziumokbanKésőbb tanított,a majdnagykanizsai –római miutánkatolikus főgimnázium tanára volt. Miután a rendből kilépett –, 1901–1929 között a [[kolozsvár]]i [[unitárius]] gimnáziumgimnáziumban tanáratanított. Több ízben volt tanulmányúton [[Olaszország]]ban, [[Németország]]ban és az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ban. 1908-1913 között az [[Erdélyi Lapok (folyóirat)|Erdélyi Lapok]]at, 1920-ban az ''[[Erdélyi Irodalmi Társaság]] [[Almanach (Erdély)|Almanachja]] 1921-re'' című kiadványt szerkesztette, munkatársként működött az [[Erdélyi Múzeum (folyóirat, 1874–)|Erdélyi Múzeum]]nál és a [[Pásztortűz]]nél. A folyóiratokban és könyvkötetben is számos [[irodalomtörténet]]i tanulmánya jelent meg. Lefordította [[Benedetto Croce]] ''Esztétikájá''t ([[Budapest]], 1917), kiadta [[Petőfi Sándor]] összes költeményeit ([[Kolozsvár]], 1922) és [[Arany János]] [[Toldi]]ját ([[Kolozsvár]], [[1924]]).