„Felvilágosodás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a AkH. 12. kiadás: -szerű kézi ellenőrzéssel |
a Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB |
||
1. sor:
A '''felvilágosodás''' a [[18. század]] eszmeáramlatát jelöli a nyugati filozófiában, illetve világnézeteinek mozgalmát és a kort amelyben lejátszódott. A felvilágosodás gondolkodói az értelmet állították a középpontba, lényege a hagyományos intézmények, szokások és erkölcsök kritikai megkérdőjelezése. A mozgalom vezetőinek célja az volt, hogy a világot „az irracionalitás, a babonák és a zsarnokság hosszú időszaka után a fejlődés útjára vezessék”. Ez forradalmi folyamatokat indított el az emberi értelem, a természet, az Isten, a gazdaság és a társadalom szemléletében.<ref>[http://www.vilagtudasa.hu/base.aspx?azonosito=23757&link=donothing&link2=donothing&control=23471098086404592/szocikknev&figyelem=1] Britannica Hungarica</ref>
A kort nagy politikai változások jellemezték a [[kormány (állami szerv)|kormányzásban]], a nemzetalkotásban, a minden ember számára nagyobb [[jog]]okban és a tekintélyelvű intézmények visszaszorításában, mint a [[nemesség]] és az [[egyház]]. A mozgalom készített elő több [[forradalom|forradalmat]] szerte a világon, amelyek a [[liberalizmus]], a [[szocializmus]], a [[demokrácia]] és a [[kapitalizmus]] megszületéséhez és megszilárdulásához vezettek.
10. sor:
A történészek egy része szerint a felvilágosodás magában foglalja a 17. század nagy részét, mások a megelőző korra az ''Értelem kora'' elnevezést használják. A két időszak átfedésben áll egymással, és abban kölcsönös az egyetértés, hogy összekapcsolódva egy hosszabb közös korszakot képeznek.
A [[16. század]]ban és a [[17. század]] első felében Európában vallási háborúk pusztítottak. Miután a politikai helyzet a [[harmincéves háború|vesztfáliai béke]] és az [[angol polgári forradalom|angol polgárháború]] után stabilizálódott, a bölcsesség és tudás forrását jelentő emberi kinyilatkozás elsődleges forrásában, a természetfelettiről és a hitről alkotott nézetekben zavar keletkezett, ami jelentős bizonytalanságot keltett az emberekben. Ekkor jött az ''Értelem kora'' (akik szerint két korszakról van szó), amikor a tudást és a stabilitást az axiomatikus filozófiával és az abszolutizmussal próbálták megalapozni. A tudáselmélet [[Michel de Montaigne]] és [[René Descartes]] írásaiban komoly szkepticizmusra és a „tudás” természete megismerésének igényére épült. A magától értetődő axiómákra épülő kor [[Baruch Spinoza|Benedictus de Spinoza]] ''Etikájában'' érte el a csúcspontját. Ez a világegyetem egységes szemléletét úgy értelmezte, hogy Isten és Természet ugyanaz, ami központi elvvé vált a felvilágosodásban Newtontól Jeffersonig.
A felvilágosodásra [[Blaise Pascal|Pascal]], [[Gottfried Wilhelm Leibniz|Leibniz]], [[Galileo Galilei|Galilei]] és más korábbi filozófusok nézetei is sok szempontból kifejtették hatásukat. Az európai gondolkodáson változások hullámai vonultak végig, amelyeket Sir [[Isaac Newton]], a matematikai géniusz és briliáns fizikus természetfilozófiája példázott. Newton eszméi, amelyek az axiomatikus bizonyítást és a fizikai megfigyelést ellenőrizhető becslések koherens rendszerébe tömörítették és ''Philosophiae Naturalis Principia Mathematica'' ([[A természetfilozófia matematikai alapjai]]) címet viselő munkája megadták az alaphangot az utána következő időszaknak.
16. sor:
Newton persze nem volt egyedül rendszerelvű gondolkodásával, csak ő szerepelt a legtöbbet és ő volt a leghíresebb. A természeti jelenségek egységes szabályokkal való leírásának eszméje a nagy rendszerezési lázat a legkülönbözőbb tanulmányok szintjén is megjelenítette. A felvilágosodás úgy határozta meg magát, mint akik belenéznek Isten agyába, hogy megismerjék a teremtést és kikövetkeztessék az igazat a világról. Ez a hozzáállás meghaladta még a mai gondolkodókét is, akik általában az igazságot kevésbé gondolják véglegesnek, de akkoriban ez meghatározó vélemény volt.
Azoknak, akik szétválasztják az „értelem korát” és a „felvilágosodást”, Newton figurája jó például szolgál a különbség fontosságának bemutatásához, mert ő Kepler bolygók mozgásáról és a lencsék fénytöréséről alkotott elméleteihez hasonlóan a tapasztalati megfigyeléseket és a törvényszerűségeket együtt használta, és ez alapján alkotott elméletet azok működéséről. Ez a váltás egyesítette a [[reneszánsz]] tudósok, mint [[Francis Bacon]] empiricizmusát Descartes axoimatikus megközelítésével.
A fegyelmezett keresztény Isten irányításával működő felfogható világba vetett hit új filozófiai kihívásoknak adott lendületet. A vallási filozófia egyik oldalról a jámborság fontosságára, Isten mindenható természetének feljebbvalóságára és természetfelettiségére összpontosított, a másik oldalról eszmék, mint például a [[deizmus]] szerint a világ befogadható volt az emberi rátermettségből fakadóan és azok a „törvények”, amelyek azok viselkedését szabályozzák, érthetetlenek. Az „óraműves” Isten eszméje úgy vált egyre elterjedtebbé, ahogy idővel egyre gyakrabban váltak láthatóvá szabályos rendben működő kifinomult gépezetek, ami hatásos metaforaként hatott egy látszólagosan rendezett világegyetemre.
Ennek a filozófiai tradíciónak a magva egy objektív „igazság” volt, ami a megfigyelőtől függetlenül határozta meg a szigorúan vett emberi fogalmakat. A valóság kifejezésének kihívása a legváltozatosabb filozófiai munkákat eredményezte, amelyek továbbfejlesztve a [[szkepticizmus]] álláspontját, kifejtették, hogy az ember agyát olyan valóság veszi körül, ami kívül helyezkedik megfigyelésein. A kapcsolatot a lét és az észlelés között [[George Berkeley]] és [[David Hume]] is szerette volna részletesen feltárni és nagyrészt [[Immanuel Kant]] filozófiája is ezzel a problémával foglalkozott.
72. sor:
== A felvilágosodás a természettudományokban. ==
{{csonk-szakasz}}
Forradalmi változások következtek be a [[fizika]], a [[kémia]] és a [[biológia]] tudományaiban.
A természettudományokban alapvető változást hoz [[Johannes Kepler|Kepler]], [[Galileo Galilei|Galilei]] és [[Giordano Bruno]]. A [[Heliocentrikus világkép|heliocentrikus világnézet]] lép a geocentrikus világnézet helyére. Galilei tanítása szerint a Föld forog a Nap körül (ezért elítélik, de tanait nem vonja vissza).
| |||