„Germán mitológia” változatai közötti eltérés

A kezdeti semmiben, amikor a világ még csak egy hatalmas szakadékból állt (Ginnungagap, a tátongó űr), alakult ki a jég és köd (Niflheim), valamint a tűz (Muspell) országa. Niflheimben keletkezett ''Ymir'', az óriás, valamint ''Audumbla'', a hatalmas tehén. Ymir alvás közben izzadni kezdett és hónaljából egy nő és egy férfi bújt elő, akik később gonosz óriásokat nemzettek. Később egy Bor nevű óriás unokájaként született meg ''Ódin''. Ő és testvérei megölték Ymirt, és megteremtették belőle a világot. Testéből lett a termőföld, koponyájából az ég, véréből a folyók és tengerek, csontjából a hegyek, hajából a fák, bokrok, fogaiból pedig sziklák. Muspellből szikrákat fogtak és felhajították az égre; ezek a csillagok. Az Ymir testéből előbújt törpék a Föld négy sarkán állnak, akik az eget tartják: ''Észak, Dél, Kelet és Nyugat''.

Az Edda szerint a hatalmas kőris, az [[Yggdrasil]]-fa alkotja a világot. Gyökerei a mélybe nyúlnak, köztük megszámlálhatatlan kígyó nyüzsög. Egyik gyökere az Alvilágba nyúlik, ''Mimir'' óriás kútjáig, mely a bölcsesség forrása. Másik gyökere az örök fagy birodalmáig, Niflheimig ért el, északra. A harmadik pedig Azgardba nyúlt, az istenek lakóhelyéig. Az Yggdrasil lombján, melyen a felhők fészkelnek, egy sas ül, törzsén mókus szaladgál, és továbbítja a sértéseket a sas és ''Nidhögg'' között. A fa, melynek lombjáról egy szarvas legel és tövében az emberek világa van, pusztulásra van ítélve. A gyökereit ''Nidhögg'' sárkány rágja. Mikor a fa elpusztul, eljön a világvége. De amíg Yggdrasil elég vizet kap, nincs ok aggodalomra. Az öntözéséről három félistennő, ''Norna'' gondoskodik: ''Urd'', a múlt, ''Verdandi'', a jelen és ''Skuld'', a jövő.

Ezt nem tudtam érthetően lefordítani sajnos. -->