Főmenü megnyitása

Módosítások

linkek
 
=== A Mazarin-család ===
[[Fájl:Marie Mancini.jpg|bélyegkép|jobbra|160px|[[Maria Mancini|Marie Mancini]]]]
Mazarin fokozatosan Franciaországba hozatta kiterjedt rokonságát is. Hét unokahúgát, akiket a köznyelv „''mazarinetteknek''” nevezett el, az udvarban neveltette, és magas rangú nemesekhez adta feleségül. Különösen híres lett közülük [[Maria Mancini|Marie Mancini]], akivel [[1659]]-ben a király első szerelmébe esett és feleségül szerette volna venni. Ausztriai Anna és – kis gondolkodás után – Mazarin is határozottan ellenezte ezt a házasságot, és az államérdekekre hivatkozva, nehezen, de meggyőzték a 21 éves királyt, hogy a spanyol királylányt kell elvennie feleségül.<ref>{{Opcit|n=Petitfils|o=179}}</ref> Mazarin, a halála előtt, megszervezte Marie Mancini házasságát a nagyhatalmú Lorenzo Colonnával, a [[nápoly]]i királyság [[connétable]]-jával.<ref>{{cite book |last= Dulong|first=Claude |authorlink= |coauthors= |title=Marie Mancini. La premiére passion de Louis XIV. |year=1933 |publisher= |location= Paris |language=francia}}</ref>
 
[[Olympia Mancini]] is a király szeretője volt, majd kiházasították. Eugen[[Savoyai MoritzJenő vonMóric Savoyencarignani herceg|Eugène Maurice de Savoie-Carignan]] herceg vette feleségül, és egyik fiából lett[[Savoyai aJenő]]ből nagy hadvezér lett, [[Savoyaia Jenő]]császári haderőben. A bíboros [[Ortensia Mancini|Hortense Mancinit]], kedvenc unokahúgát [[Armand Charles de La Porte de La Meilleraye]]-hez herceghez, egy marsall fiához adta, aki a francia tüzérség főfelőgyelője volt. Mazarin a címerét és a hercegi címét is a vőlegényre hagyományozta, aki azonban erre később méltatlannak bizonyult. Feleségét bántalmazta, üldözte, bezáratta – Hortense végül csak a király segítségével tudott elmenekülni Franciaországból Angliába, ahol később [[II. Károly angol király]] szeretője lett.<ref name="Opcit|n=Petitfils|o=188"/>
 
Két fiúrokon is Párizsba érkezett, azonban ők korán elhunytak; Paul Mancini 15 éves korában, a [[Fronde]] idején lett egy összecsapás áldozata, egy másik fiú 12 éves korában sportbalesetben a nyakát törte.<ref>{{Opcit|n=Mongrédien|o=83-111}}</ref>
 
=== A bíboros halála ===
Ez azonban már nem adatott meg neki, [[VII. Sándor pápa]] egészsége erősebbnek bizonyult az övénél. Az ősz folyamán Mazarin korábbi gyengélkedései hevesen kiújultak. Riasztóan lesoványodott, lábain lila foltok jelentkeztek. Állandó álmatlanság gyötörte, majd [[tüdő]][[embólia]] és [[veseelégtelenség]] támadta meg, végül [[urémia]] okozta a halálát 1661. március 9-én.<ref name="Opcit|n=Petitfils|o=187"/>
 
Amikor orvosaitól megtudta, hogy már csak néhány hónapja van hátra, [[vincennes-i kastély]]ába költözött, de az államügyektől nem vonult vissza. Sőt, utolsó hónapjaiban despotikusabb volt, mint valaha. A hálószobájában tartotta a minisztertanács üléseit, míg ő öltözködött vagy a haját vágatta. Az ifjú királyt is megvárakoztatta; veszekedett az anyakirálynővelanyakirálynéval, nem adott pénzt az ifjú királynénak, miközben rokonaival bőkezűen bánt.
 
1661 februárjától már nem hagyta el szobáját, de továbbra is aktívan intézkedett. Azokat az unokahúgait, akikről addig még nem gondoskodott megfelelően, kiházasította.
Utolsó napjaiig intézkedett, udvari pozíciókat vett el és adományozott, előszobája állandóan tele volt kérelmezőkkel. Halálának közeledte a szokásosnál is merészebbé tette, tudta, hogy a király nem másítja meg utolsó rendelkezéseit.<ref>{{Opcit|n=Petitfils|o=189}}</ref>
 
Ami a saját utódlását illeti, három miniszterét ajánlotta – az ő jelenlétükben – a király figyelmébe: [[François Michel Le Tellier de Louvois|Louvois]]-t, [[Nicolas Fouquet]]-t és [[Hugues de Lionne]]-t, azzal, hogy bármelyikük megérdemli az uralkodó teljes bizalmát. Négyszemközt azonban egészen más tanácsokkal látta el. Leghűbb munkatársaként [[Jean-Baptiste Colbert|Colbert]]-t ajánlotta a király figyelmébe, aki rendkívüli gazdasági és szervező tehetsége révén sokat segített a bíborosnak az ország gazdasági rendbetételében (és emellett személyes vagyonának kezelésében is). Fouquet-val kapcsolatban a legnagyobb óvatosságra intette az uralkodót. (AzXIV. uralkodóLajos e téren is jó tanítvány volt. Fouquet megbuktatására bonyolult tervet eszelt ki, és fél év múlva úgy tartóztattatta le, hogy ez a minisztert derült égből villámcsapásként érte.) A bíboros emellett biztosította a királyt arról, hogy meglesznek a képességei az ország irányítására. XIV.&nbsp;Lajos e tanácsoknak – és saját, egyre jobban kibontakozó ambícióinak – megfelelően Mazarin távozása után nem nevezett ki utódot, hanem fokozatosan, de határozottan a saját kezébe vette a hatalmat.<ref>{{Opcit|n=Petitfils|o=190}}</ref>
 
=== Politikai végrendelete ===