„I. Milán szerb király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Belegyezés -> beleegyezés
a Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB
65. sor:
'''Milán Obrenović''' ({{ny-sr|Милан Обреновић}}), ([[1854]]. [[augusztus 22.]], [[Mărășești]] – [[1901]]. [[február 11.]], [[Bécs]]) szerb fejedelem [[1868]]-tól '''II. Milán''' néven, király [[1882]]-től [[1889]]-ig '''I. Milán''' néven.
 
Unokatestvérét, [[Mihály szerb fejedelem|Mihály]]t követte a trónon [[1868]]-ban. Uralkodása első éveiben régenssi tanács irányította az országot, amely [[1869]]-ben látszólag liberális alkotmányt fogadott el, egyben igyekezett szorosabbra fonni a kapcsolatot Ausztriával. A régenstanács rendkívül népszerűtlenné tette az uralkodót, de miután Milán [[1872]] [[augusztus]]ában maga vette kezébe az ország irányítását, még inkább ellene fordult a közhangulat. Ennek fő oka a fejedelem ledér élete volt (hűtlen volt feleségéhez, az orosz Natalja Petrovna Keskóhoz); nem azonosult alattvalói pánszláv érzelmeivel; és nem támogatta a török elnoymás ellen [[1875]]-ben fállazadt bosznia-hercegovinai felkelőket. Csak mikor már forrodalom volt várható Szerbiában, üzent hada a törököknek ([[1876]]. [[június 30.]]). A szerb csapatok hamarosan vereséget szenvedtek, és az ország helyzetét csak az mentette meg, hogy a [[Orosz–török háború (1877–78)|orosz–török háború]]ban Oroszország lett a győztes. Így a [[berlini béke]] nemcsak növelte Szerbia területét, de egyben elismerte önálló államnak is. Az engedmények eléréhez azonban a szerbeknek a béketárgyaláson az osztrákokra kellett támaszkodniuk, akik cserébe a szerb vasúthálózat és gazdaság Monarchiához való kapcsolását igényelték.<ref name=uralkodok>Uralkodók és dinasztiák, 484. o.</ref>
 
Több miniszter oroszbarát érzelmeket táplált, ám a fejedelem továbbra is az osztrák vonalat támogatta a miniszterek kinevezésénél, és a szerb gazdaságot tette függővé a Monarchiával kötött vámegyezményekkel. Odáig ment Ausztria irányában, hogy [[1881]]-ben beleegyezett abba, hogy más ország kormányával osztrák beleegyezésével nem köt semmiféle szerződést. Az osztrákok ismét cserébe támogatásukról biztosították Milánt, aki [[1882]]-ben királlyá koronáztatta magát, Szerbiát pedig Királysággá változtatta. [[1883]]-ban a királynak a radikálisok vezette kelet-szerbiai parasztfelkelést kellett levernie, majd [[1885]]-ben [[Bolgár Cárság|Bolgár Fejedelemség]]nek üzent hadat. A háborúban súlyos vereséget szenvedett, de – ismét osztrák segítséggel – olyan békét sikerült kötnie, amely a háború előtti állapotokat állította vissza.<ref name=uralkodok/>
 
A király – aki [[1888]]-ban elvált feleségétől – alattvalói előtt azonban népszerűtlenné vált az osztrák függőség miatt, és hiába próbálta orvosolni egy [[1889]] [[január]]i liberális alkotmánnyal a helyzetet, még az év [[március]]ában le kellett mondania, fia [[I. Sándor szerb király]] javára. Milán [[1892]]-ben lemondott szerb állampolgárságáról is, és [[Párizs]]ban telepedett le Takovo gróf néven.[[1897]]-ben visszatért Szerbiába, ahol fia kinvezte a hadsereg főparancsnokává. Több reformot is bevezetett a hadseregben, de továbbra is népszerűtlen maradt. Amikor [[1900]]-ban fia az ő és főminiszterek tanácsa ellenére nősült meg, végleg elhagyta hazáját.<ref name=uralkodok/>