„F–4 Phantom II” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→F–4A: kieg. |
|||
268. sor:
=== Felderítő változatok ===
;RF–4B: Eredetileg '''F4H–1P''' típusjellel álltak hadrendbe, az ''F4H–1/F–4B'' harcászati felderítő alváltozata, egyedül az Amerikai Tengerészgyalogság rendszeresítette. Az orrszekciót nyújtották meg 1,4 méterre (4 láb 9 hüvelykkel) a kisebb AN/APQ–99 rádiólokátornak. Ez alá három fényképezőgép-szekciót helyeztek el a KS–87-nek, amely egy ferde tengelyben lefelé beállított gép, a KA–87 kis magasságban üzemeltethető gépnek és a KA–55A-nak, vagy KA–91-nek, melyek nagy magasságban üzemeltethető panorámakamerák. Beépítettek egy AN/APQ–102 felderítő SLAR-t, egy AN/AAD–4 infravörös tartományban pásztázó rendszert, és egy ALQ–126 ECM szettet. A KS–72, vagy KS–85 fényképezőgépek forgatható foglalatban lettek elhelyezve, ezeket repülés közben is mozgathatták, szemben a korai RF–4C-kbenivel, melyeket csak a földön pozícionálhatták be. 1975-ben modernizálták őket a ''Project SURE (Sensor Update and Refurbishment Effort)'' keretében. Összesen 46 épült, 1990-ben vonták ki őket. Négy darab veszett el a vietnami háborúban. Az első 1965. március 12-én szállt fel először.
;RF–4C: Bármely napszakban bevethető harcászati felderítő változat az Amerikai Légierő részére kifejlesztve, az ''F–4C'' sárkányán alapul. Lokátora egy AN/APQ–99, mely később AN/APQ–172-re lett lecserélve. Avionikai és más elektronikai felszereltsége hasonló az ''RF–4B''-éhez, azonban többféle fényképezőgép típus alkalmazására lett felkészítve, köztük a törzsközépi felfüggesztési csomópontra a nagyméretű ''HIAC–1 LOROP (Long Range Oblique Photography)'' fényképezőgépet is, mellyel akár 160 km (100 mérföld) távolságból is nagy felbontású fényképeket lehet készíteni. Ezt a kamerarendszert eredetileg az RB–57F-hez fejlesztették ki.<ref>[http://fas.org/irp/program/collect/rf-4.htm RF-4B/C]</ref> Több repülőgép egy tágasabb, áramvonalasabb orrot kapott. Alváltozat is létrejött, az '''''RF–4C(H)''''', amely éjszakai bevetésekre lett felkészítve, infravörös tartományú felderítési képességgel a [[Shed Light hadművelet]] idejére, visszaalakítva nem lettek. Attól függetlenül, hogy önvédelmi képességei korlátozottak voltak, a törzsközépi felfüggesztésen meghagyták az atomfegyver-bevetési képességeket. Az alabamai, nevadai és az ''RF-4 Fighter Weapons School'' gépei át lettek kissé alakítva, [[AIM–9 Sidewinder]] légiharc-rakéták hordozására és bevetésére. Ezek a modernizált gépek az Alabamai és Nevadai Légi Nemzeti Gárda állományában részt vettek az [[öbölháború]]ban, járőrfeladatokat is ellátva. A szovjet légvédelem az 1970-es években – 1973-ban és 1976-ban – két amerikai–iráni vegyes személyzetű RF–4C-t lőtt le az iráni telepítésű és működtetésű [[Project Dark Gene]] felderítőprogram idején.<ref>Lásd a [http://www.spyflight.co.uk/darkgene.htm Project Dark Gene and Project Ibex] cikket.</ref> 503 darab épült belőle.
| |||