„Japán művészete” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
FoBe (vitalap | szerkesztései) a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 86.101.24.127 (vita) szerkesztéséről Dexbot szerkesztésére |
a Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB |
||
3. sor:
[[File:AsukaBodhisattva.JPG|thumb|right|Az [[Aszuka-kor]]ból származó [[Gautama Sziddhártha|Buddha]]-szobor(a Tokiói Nemzeti Múzeum gyűjteményéből).]]
[[File:Horyu-ji12s3200.jpg|right|thumb|A [[Hórjúdzsi]] körzetben található buddhista templomegyüttes. A kondó a világ egyik legrégebbi faépülete.]]
'''Japán művészete''' számos művészeti ágat és irányzatot felölel, amelyek között a legjellegzetesebbek a fazekasság, a fa- és bronzszobrászat, a festészet (elsősorban papírra és selymre, tintával), a [[kalligráfia]], illetve napjainkban a filmművészet, a manga, a képregények és szinte minden, a nyugati kultúrában is elterjedt művészeti ág. A japán művészet gyökerei a szigetország első lakosaihoz, az [[
Az első komplex japán művészeti alkotások az i. sz. 7-8. században készültek, [[Buddhizmus|buddhista]] hatásra. A 9. századig igen jelentős volt a [[Kína művészete|kínai művészet és kultúra]] befolyása, de ezt követően a japánok egyre inkább saját művészeti kifejezésmódokat használtak, és a művészet egyre inkább eltávolodott a vallástól. A 15. századig a vallási és a világi művészet egymás mellett virágzott. A 15. század végén kitört [[Ónin-háború]] (1467–1477) és a rákövetkező politikai, szociális, társadalmi és gazdasági felfordulás időszaka hosszú ideig megszakította a művészetek fejlődését, majd a válság után kialakuló [[Edo-kor]]ban már a központilag irányított vallás sokkal kisebb szerepet játszott az emberek életében és ennek megfelelően művészeti jelentősége is lehanyatlott.
41. sor:
A szobrászat kezdetben még idegen jegyeket hordott. Unokie és iskolája a Kamakura-korszakban Szung-hatásra realista és dinamikus szobrokat alkotott. A szamurájok nemcsak a politikában, hanem a művészetekben is vezető szerephez jutottak. A faszobrászat realisztikusabb lett.
A Heian-korban [[794]]-[[1185]] a buddhista szobrok eleganciája és titokzatossága már japán, vonatkozásokat mutat.
Az Edo-korban a szobrászatban a kisebb méreteket kedvelték, mint például a nekuce faragás, (a necukék díszes kis csatfélék, a dohány- vagy pénzeszacskónak a ruhához erősítésére szolgálnak).
| |||