„Bornemisza Péter” változatai közötti eltérés

Bornemisza nyomdája halála után egykori művezetője, [[Manstkovit Bálint]] kezelésében maradt, és egy-két éven keresztül a kiadványok Rárbokon készültek. [[1587]] őszén már bizonyos, hogy a nyomda [[Galgóc]]on működött tovább Manstkovit keze alatt. A [[gönc]]i [[esperes]]nek, [[Károlyi Gáspár]]nak kapóra jött a munkát kereső nyomdász, hogy vele megvalósítsa régi tervét, az egész magyar [[Biblia|szentírás]] kinyomtatását, és gyűjtést kezdeményezett a Bornemisza-nyomda megvásárlására. Ebben főbb mecénásai voltak péterfi [[Báthori István (országbíró)|Báthori István]] országbíró, meg a neje, homonnai Drugeth Anna, és sógora [[Drugeth István]], [[Zemplén vármegye]] főispánja, Mágocsi Gáspár, aki már [[Méliusz Juhász Péter]]nek is bőkezű pártfogója volt, valamint [[Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem|Rákóczi Zsigmond]] [[Eger|egri]] várkapitány. A megvásárolt nyomdát azonban nem Göncön, [[Károlyi Gáspár]] működési helyén állították fel, hanem a sokkal nyugalmasabbnak ítélt szomszédos [[Vizsoly]] ban, a [[Boldogkői vár|boldogkői]] és [[regéci vár]]tól védve, kissé félreeső helyen, ami biztosítékot nyújtott a háborítatlan működésre. [[Károlyi Gáspár]] 1586-ban fogott hozzá a [[Biblia]] lefordításához, de kinyomtatásához Manstkovit vezetésével [[1589]] februárjában kezdtek csak hozzá Vizsolyban, minthogy Bornemisza betűkészleteit nem tartották megfelelőnek, és ezért újat hozattak Németországból. A munkálatokat [[1590]]. [[július 20.|július 20-án]] fejezték be, és mintegy 7–800 példányt nyomtattak Bornemisza egykori sajtóján.

A kötési munkálatokat a [[nürnberg]]i születésű, Kassán 1586-ban letelepedett könyvkötő mester [[Endtner Mihály]] végezte, Mantskovits egy 1594-ben kelt nyugtája szerint. Endtner egyébként mesterségét a nürnbergi [[Mayer Lénárd]] mesternél tanulta.