„Bornemisza Péter” változatai közötti eltérés

Halálának időpontja körül viták bontakoztak ki. Szakírói egymástól eltérő időpontot azonosítottak. Özvegye Gyótai Erzsébet egy 1589. január 19-én kelt levelében férje hagyatékai felől rendelkezik. Tehát akkor már nem élt. Dézsi nevű szakírója az 1584. március 24. és június 25. közötti időpontra taksálja a prédikátor elhunytát.

 

{{Bővebben|Károlyi-biblia}}

Bornemisza nyomdája halála után egykori művezetője, [[Manstkovit Bálint]] kezelésében maradt, és egy-két éven keresztül a kiadványok Rárbokon készültek. [[1587]] őszén már bizonyos, hogy a nyomda [[Galgóc]]on működött tovább Manstkovit keze alatt. A [[gönc]]i [[esperes]]nek, [[Károlyi Gáspár]]nak kapóra jött a munkát kereső nyomdász, hogy vele megvalósítsa régi tervét, az egész magyar [[Biblia|szentírás]] kinyomtatását, és gyűjtést kezdeményezett a Bornemisza-nyomda megvásárlására. Ebben főbb mecénásai voltak péterfi [[Báthori István (országbíró)|Báthori István]] országbíró, meg a neje, homonnai Drugeth Anna, és sógora [[Drugeth István]], [[Zemplén vármegye]] főispánja, [[Mágocsi Gáspár]], aki már [[Méliusz Juhász Péter]]nek is bőkezű pártfogója volt, valamint [[Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem|Rákóczi Zsigmond]] [[Eger|egri]] várkapitány. A megvásárolt nyomdát azonban nem Göncön, [[Károlyi Gáspár]] működési helyén állították fel, hanem a sokkal nyugalmasabbnak ítélt szomszédos [[Vizsoly]]ban, a [[Boldogkői vár|boldogkői]] és [[regéci vár]]tól védve, kissé félreeső helyen, ami biztosítékot nyújtott a háborítatlan működésre. [[Károlyi Gáspár]] 1586-ban fogott hozzá a [[Biblia]] lefordításához, de kinyomtatásához Manstkovits vezetésével [[1589]] februárjában kezdtek csak hozzá Vizsolyban, minthogy Bornemisza betűkészleteit nem tartották megfelelőnek, és ezért újat hozattak Németországból. A munkálatokat [[1590]]. [[július 20.|július 20-án]] fejezték be, és mintegy 7–800 példányt nyomtattak Bornemisza egykori sajtóján.