'''A lübecki dóm''' az első nagy téglából épült templom a Balti-tenger partján és 130 méteres hosszával az egyik legnagyobb is egyben. A dómot 1247-ben avatták fel, patrocíniuma [[Keresztelő Szent János]], [[Szent Balázs]] , [[Szűz Mária]] valamint [[Szent Miklós]]. Ez megegyezik a [[braunschweigi dóm]] patrocíniumával, hisz ugyanaz az [[Oroszlán Henrik]] az alapító, aki az alapkövet Lübeckben 1173-ban tette le. [[Kelet-Frízország[[Frízföld]]banön, [[Alsó-Szászország]]ban és [[JütföldJylland]]önon (Jütlandon), ahol építése idején számottevő [[A német nyelv története#óalnémet|óalsónémet nyelv]]ű lakosság élt, ez volt az első valóban nagy építmény, bár a téglát a jerichowi [[premontrei rend|premontrei]] kolostor templomnál is használták, amelynek az alapkőletétele 1172-ben volt. Mindkét templom a romanika jellegzetes stílusában épült, bár a lübecki templomot később többször átépítették. A kereszt [[alaprajz]]ú, hatalmas bazilika már eleve [[kolostorboltozat]]tal épült (ellentétben a korábbi kazettás mennyezetekkel a [[Rajna-vidék]]en pl.), és már az ún. "kötött rendszerben" tervezték, tehát a [[négyezet]] lett az a hosszmérték, amelyet mind a [[hosszház]], mind a [[kórus]] mind pedig a [[keresztház]]nál alkalmaztak, az [[apszisaapszis]]a félkör alakú és a keresztházak is kaptak egy-egy félkör alakú apszist. A kórust 1265 - 1341 között, az új [[gótika|gótikus]] stílusban teljesen újjá építették.
