„Platón” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Platón művei magyarul: Hivatkozások javítva (Nagyobbik Hippiasz, Kisebbik Hippiasz) |
|||
109. sor:
Míg az eleatáknak az önmagában nyugvó univerzum tanát az empirikus ellentmondásokkal szemben kellett megvédeniük, addig Platón az érzéki világtól teljesen elhatárolódott.
Az emberi [[megismerés]] négy fokozatát Platón az úgynevezett „vonalhasonlaton” keresztül mutatta be.<ref>Állam 509 d – 511 e</ref> A legalacsonyabb fokú ismeret a '''találgatás, sejtés''' ''(eikeszia)''. Ennek tárgyai a képek vagy szubjektív vélemények (például ha valaki egy igazságtalan tettet igazságosnak tart). Ennél egy fokkal magasabb fokú ismeret a '''hiedelem''' ''(pisztisz)'', ennek tárgyai az érzéki valóságok (például ha valaki hiszi, hogy az athéni alkotmány tökéletesen megtestesíti az igazságot). Még magasabb fokú ismeret az '''értelmi ismeret vagy következtető gondolkodás''' ''(dianoia)'', ennek tárgyai a matematikai tárgyak. A legmagasabb fokon a '''szellemi megismerés''' ''(nóészisz)'' áll. Ennek a megismerésnek a tárgyai az ideák. E felosztásban az első két fokozat a vélekedés ''(doxa)'' világába tartozik, a másik két fokozat pedig a tudományos megismerés ''(episztemé)'' kategóriájába. A noézis és a dianoia mint valóságos megismerés független az empíriától. Platón felfogásában a megismerés legmagasabb formája nincs levezetve. Az ideák léte nem mindenkori [[reinkarnáció]]jukból következik, hanem feltétel nélkül tételeződik. Az emberi lélek az ideákat nem az életében ismeri meg, hanem még születése előtti szemléli őket az ideák világában. Tehát az ideákat nem kifejlesztik, hanem szemlélik az emberek – újra emlékeznek rájuk ''(anamnézisz)'', mivel ezeket elfelejtik, mikor belépnek az emberi testbe.
Az ideákhoz való felemelkedést Platón a „barlanghasonlatban” szemlélteti.<ref>Állam VII</ref> Az emberek barlangban leláncolt lényekhez hasonlítanak, akik a valóságos világból semmit sem láthatnak. A mesterséges tárgyak árnyékát, amelyet egy fényforrás a barlang falára vetít, valóságnak tartják. Az anamnézis ahhoz a folyamathoz hasonlatos, amikor egy embert a leláncoltak közül felvisznek a barlangból a napfényre és az meglátja a természeti tárgyakat és a Napot a maguk valóságában. A barlang árnyékvilága és tárgyai a mi világunknak felelnek meg, a napfényes felső világ pedig az ideák birodalmának. A felemelkedés mozzanatai megfelelnek a vonalhasonlat területeinek.
| |||