„Környezet (rendszer)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Tudomány kategória eltávolítva (a HotCattel) |
a Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB |
||
13. sor:
Az indikáció elve szerint a rendszer állapotának megváltozása jelzi (indikálja) környezetének megváltozását. A rendszert körülvevő külvilágot exteriőr komplexumnak is nevezik, ez magában foglal minden mást a rendszeren kívül. A külvilág elemei közül azonban nem minden képes közvetlen hatást gyakorolni a rendszerre. A közvetett hatásokkal a rendszer szempontjából nem foglalkoznak, mert azok kisszámú közvetlen hatáson keresztül tudnak csak érvényesülni. Egy rendszer vizsgálata kapcsán minden közvetett hatás állandó figyelembevételével nem lehetséges a koherens gondolkodás (hiszen az egész világmindenségget figyelembe kellene venni).
A külvilág azon tényezőit (elemeket és hatásokat), amelyek a rendszerre legalább elvileg közvetlen hatást tudnak gyakorolni (tehát hatóképesek) együttesen miliőspektrumnak nevezik.
A környezet a miliőspektrum azon részhalmaza, amely adott szituációban ténylegesen hatással van a rendszerre. Vagyis amelynek megváltozása kiváltja a rendszer állapotának megváltozását. Ebből következik, hogy a potenciális környezeti tényezők (a miliőspektrum elemei) közül (egy konkrét szituációban) csak az tekinthető tényleges környezeti tényezőnek (a környezet elemének), amelynek aktuális értéke a rendszer aktuális toleranciájának (tűrőképességének) határán van, vagyis amelyik limitálja azt. Ezt nevezzük a limitáció elvének. A limitációt a környezeti és toleranciatényezők közvetlen összekapcsoltsága (komplementaritása) határozza meg, ez határozza meg egyúttal a rendszer állapotát is. Ezt nevezzük a komplementáció elvének és ez magyarázza meg a környezet és a rendszer fogalmának szoros összekapcsoltságát (együttes definiálásuk örlelét
20. sor:
Az''' idegenforgalmi környezet'''et szélesebb értelmezésben és komplexen kell megfogalmazni. E fogalomkörbe kell venni az adott terület [[turizmus]]ára ható [[természet]]i, [[Gazdasági rendszer|gazdasági]] és [[társadalom]]-[[politika]]i tényezőit. A nyugodt, kiegyensúlyozott atmoszféra a turisták választásánál napjainkban igen lényeges szempont, a feszült környezetből való átmeneti kiszakadás miatt.<ref>Hegedűs Ernő:Idegenforgalmi földrajz I. 6. o. - Az idegenforgalmi környezetről</ref>
Az idegenforgalmi földrajz nem elégszik meg azzal, hogy leírja ezeket a tényezőket, hanem [[értékelés|értékeli]], [[elemzés|elemzi]] és [[feltárás|feltárja]] ezek [[törvényszerűség]]eit. Az idegenforgalmi földrajz más tudományágakkal és területekkel is összhangban van. Miközben a környezetet komplexen, széleskörűen fogalmazza meg, támaszkodik a természeti és gazdasági [[földrajz]], a [[történelem]] a [[művészettörténet]] ismeretanyagaihoz, a vizsgálatot csupán olyan körben végezi el, ami a turizmusföldrajz lényegét tekintve, legközelebb áll a ''gazdaságföldrajzhoz''.
Ez abból ered, hogy az idegenforgalmi földrajz a széles értelemben vett környezetet a turisztikai folyamat társadalmi, gazdasági összefüggéseiben vizsgálja. A társtudományok közül kiemelkedő jelentőségű a ''természeti földrajz'', amely a környezet természeti adottságainak, lehetőségeinek idegenforgalmi szempontból való leírásához, értékeléséhez ad segítséget. A természeti tényezők egyben potenciális turisztikai vonzó, vagy korlátozó tényezők is.
Hangsúlyozni kell, hogy a természeti környezet bármennyire is potenciális turisztikai tényező, csupán lehetőség arra, hogy a természeti tényezőket a tudatos, átgondolt emberi környezet átalakító tevékenység feltárja és alkalmassá tegye, hogy idegenforgalmi kínálati elemmé váljék. A felismert idegenforgalmi folyamat illetve törvényszerűség a turizmus gazdaságtanára támaszkodva képezi alapját a turizmus területfejlesztési politikájának.
| |||