„Jan Długosz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
46. sor:
== Élete ==
Długosz – avagy „művésznevén” Longinus – 1415-ben született a lengyelországi Brzeżnicán középnemesi család sarjaként. Igen fiatalon, már 1428-ban beiratkozott a [[krakkói egyetem]]re, melyet 1431-ben el is végzett, s rögtön [[Zbigniew Oleśnicki]] krakkói püspök szolgálatába állt püspöki jegyzőként. Pályája igen gyorsan ívelt felfelé, ugyanis 1434-ben már megkapta a klobuczki plébánia javadalmait, majd két évvel később, huszonegy évesen krakkói kanonoki stallumot kapott a püspöktől, de csak 1440-ben szentelték pappá. Długosz a kezdetektől élvezte Oleśnicki bizalmát, s pappá szentelése évében elkísérte a püspököt és [[I. Ulászló magyar király|III. Jagelló Ulászló]]t Magyarországra, annak magyar királlyá koronázására. Długosz ekkor leírja a koronázóvárost, [[Székesfehérvár]]t, mely leírások fontos forrásként szolgálnak a koronázási szertartás menetéről és az akkori királyi városról is. A krakkói egyházatya ekkor már szoros kapcsolatot ápolt [[Vitéz János]] pécsi püspökkel, s feltehetőleg Długosz is ismerte Oleśnicki révén a magyar humanizmus kezdeményeit.
Az [[1440-es évek]]ben a püspök bizalmi embereként, s titkáraként fontos levéltári anyagokba pillantott be, melyeket fel is használt történeti műve megírásához. Ezek mellett több fontos diplomáciai küldetést is teljesített. Így 1448-ban Itáliába küldték, ahová Magyarországon keresztül vezetett az útja, s ugyanazon az úton tért vissza hazájába. 1449-ben [[Hunyadi János]] és [[Jiskra János|Jan Jiškra]] között közvetített békét, majd egy év múlva Rómába, s utána rögtön a Szentföldre zarándokolt. 1455-ben meghalt pártfogója, Oleśnicki bíboros, s néhány évre a királyi udvarból is távoznia kellett, ám 1463-ban visszatért: hamarosan újabb diplomáciai utakat teljesített, miközben már a királyi ifjak nevelését is rábízták. Így a [[tizenhárom éves háború]] lezárásakor a [[Német Lovagrend]]del, 1467-ben [[I. György cseh király|Podjebrád Györggyel]] folytatott tárgyalásokat, s ez utóbbi halála után 1471-ben neveltjét, a fiatal [[II. Ulászló magyar király|Ulászló]]t is elkísérte Prágába, s részt vett a koronázásán. Utoljára 1478-ban járt Magyarországon. Nem sokkal később, 1480. május 19-én hunyt el Krakkóban, mikor már lwówi érsekké nevezték ki, de az ordinációt már nem élte meg.
| |||