„Gulácsy Irén” változatai közötti eltérés

A [[Szeged]] melletti Lázárföld-pusztán született. Szegeden a felső leányiskolában és a tanítónőképzőben tanult. 16 éves korában ([[1910]]) férjhez ment unokabátyjához, erdődi Pálffy Jenőhöz, az [[Esterházy]]-uradalmak akkori mérnökéhez, aki előbb [[Dombóvár]]ott, [[Kismarton]]ban dolgozott, majd [[Szeged]]en éltek. Férjével az évek során megismerte a [[Hanság]] pusztáin élők világát, amikor rendszeresen elkísérte a külső (vasútépítő, vízszabályozó) munkákhoz. Tanult zenét és festészetet. Az [[Első világháború|I. világháború]] kitörése után férjének meg kellett válnia akkor már központi főmérnöki állásától, s 1914-ben [[Nagyvárad]]ra költöztek, ahol a római katolikus káptalan főmérnöke lett. Gulácsy itt kezdett írni a Váradon meginduló Magyar Szóban, ahol első novellája a ''„Félre az útból”'' címmel jelent meg. Később a [[Tavasz (folyóirat)|Tavasz]] című folyóiratba is küldött írást. Ezek voltak az első megszólalásai. A [[Nagyvárad (napilap)|Nagyvárad]] című napilap belső munkatársa lett [[1919]]-ben. Cikkeket írt a ''[[Pásztortűz]],'' a ''[[Genius (folyóirat)|Genius]],'' a ''[[Brassói Lapok (napilap)|Brassói Lapok]],'' a ''[[Keleti Újság]],'' az ''[[Ellenzék (napilap)|Ellenzék]],'' a ''[[Napkelet (romániaifolyóirat, magyar folyóirat1920–1922)|Napkelet]],'' a '[[Magyar Kisebbség (folyóirat)|Magyar Kisebbség]] lapokba, folyóiratokba. A [[marosvásárhely]]i [[Zord Idő (folyóirat)|Zord Idő]] lapvállalat pályázatára nyújtotta be első regényét, a ''Förgeteg''et, amellyel pályadíjat nyert. Ettől kezdve [[novella|novellákat]], [[regény]]eket, [[dráma|színdarabokat]] is írt. A ''Hamueső'' című műve volt az [[Erdélyi Szépmíves Céh]] első kiadott regénye [[Kós Károly (építész)|Kós Károly]] illusztrációival, és Kós munkája volt a könyv grafikai kiállítása is. 1926-ban ő is meghívást kapott [[Kemény János (író)|Kemény János]]tól az első [[Erdélyi Helikon|Helikon]]-találkozóra, amelyen ugyan nem vett részt, mégis az alapító tagok közé számíthatjuk.