„Szombati-Szabó István” változatai közötti eltérés

a
→‎Életpályája: Napkelet (WP:BÜ), replaced: [[Napkelet (romániai magyar folyóirat)| → [[Napkelet (folyóirat, 1920–1922)|
a (→‎Életpályája: A Hét (WP:BÜ), replaced: [[A Hét (folyóirat, 1890)| → [[A Hét (folyóirat, 1890–1924)|)
a (→‎Életpályája: Napkelet (WP:BÜ), replaced: [[Napkelet (romániai magyar folyóirat)| → [[Napkelet (folyóirat, 1920–1922)|)
Húszévesen már kötete jelent meg, de csak második kötetében jegyezte el magát a modernekkel. Segédlelkészként parókiáról parókiára vándorolt ([[Feketetót]], [[Hódmezővásárhely]], [[Makó]], [[Hegyközpályi]], [[Tiszasas]], [[Mezőtelegd]]). Ám alig tette le a nagypapi vizsgát, felfüggesztették állásából, mert [[Jánosi Zoltán (lelkész)|Jánosi Zoltánnal]] az ún. keresztyén szocializmus elvét vallotta. Válságos korszak következett életében, papi hivatását is abba akarta hagyni. Az [[első világháború]] idején többször jelentkezett tábori lelkésznek, végigjárta a hátországokat, a frontokat; prédikációs kötetet is kiadott, amelyben a humánum nevében tiltakozott a háború ellen.
 
Leszerelése után [[Resicabánya|Resicabányán]], majd [[Lugos]]on lelkész. A háború alatt írt verseit később a [[Magyar Szó (hetilap, 1919–1920)|Magyar Szó]], [[Keleti Újság]], [[Napkelet (romániaifolyóirat, magyar folyóirat1920–1922)|Napkelet]], [[Pásztortűz]] közölte. Újabb verseinek téma- és élményváltozása 1922-ben megjelent ''Életem'' c. kötetében tükröződik. Ennek első részét a ''Széfaciklus'' szerelmes versei teszik ki, ezzel a nála megszokott, áradó jelzőkkel túlzsúfolt, [[szecesszió]]s ajánlással: „Szóljanak ezek a régen kilobbant lángok Széfának, a fehér arcú bosnyák asszonynak emlékére, aki a háború embertépő gerebenjében széttépett élet-hitemet és élet-vágyamat… nékem visszaadta.” A Széfa-ciklusra utalva írta [[Reményik Sándor]]: „Ennek a poézisnak annyira lényege a hasonlatmondás, hogy már visszaélésnek nevezhető a költészet más, éppoly fontos, sőt még fontosabb elemeinek rovására” (Pásztortűz, 1923/2. 54–55).
 
A első világháborút követően az [[erdély]]i magyarságra rászakadt új helyzetben Szombati-Szabó István bekapcsolódott a közéletbe is: a az [[Országos Magyar Párt]] szervezője, a [[Károli Gáspár Irodalmi Társaság]] igazgatósági tagja, a [[Reformátusok Lapja]] társszerkesztője, a [[Napkelet (magyarországi irodalmi folyóirat)|Napkelet]] főmunkatársa (1920–30), helyi tudósításai a [[Brassói Lapok (napilap)|Brassói Lapokban]] is megjelentek. Tagja volt a [[temesvár]]i [[Arany János Társaság]]nak, a [[marosvásárhely]]i [[Kemény Zsigmond Társaság]]nak, a [[Helikoni közösség]]nek, 1933-ban viszont csatlakozott a Helikon belső ellenzékeként létrejött [[Erdélyi Magyar Írói Rend]]hez. Közben [[japánok|japán]] költőkből fordít, feltehetően [[német nyelv|német]] közvetítéssel (''Régi japán költők.'' Fordítások a VIII–X. század japán lírájából. Lugos, 1923).
503 055

szerkesztés