„Modenai Mária angol királyné” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
link |
a Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB |
||
144. sor:
Mária elnökölt a régensi tanács fölött, habár ő maga egyáltalán nem volt érdekelt a politikai dolgokban, ráadásul mielőtt férje meghalt, úgy végrendelkezett, hogy az asszony csak addig maradjon régens fiuk mellett, míg az be nem tölti a 18. életévét. Az asszony gyászt viselt élete végéig, s nyilvánosságra hozta a fia trónigényét alátámasztó szempontokat, melyeket Angliában sajnos sokan figyelmen kívül hagytak, nem ismertek el. Ennek ellenére Skóciában, a néhai Jakab támogatói, a befolyásos nemesek szövetségre léptek egymással, s Saint-Germain-be küldték Lord Belhaven-t, hogy tolmácsolja szándékaikat az özvegy Máriának. Az üzenetben az állt, hogy a királyné jobb lenne, ha inkább átadná fia gyámságát a skót nemeseknek, a trónörökös pedig bölcsebb lenne, ha áttérne a protestáns vallásra. Lord Belhaven szerint, ha a trónörökös felvenné a protestáns hitet, nagyobb esélye lenne az angol korona megszerzésére III. (Oránia-i) Vilmos halála után.
Az asszonyt azonban nem tudta teljes mértékben meggyőzni Belhaven érvelése, ezért Mária inkább a kompromisszum elérésére törekedett, ami abból állt volna, hogy amennyiben a wales-i herceg elfoglalja a trónt, korlátozná az angol katolikus papok létszámát, s ígéretet tenne arra, hogy nem fog olyan lépéseket tenni, melyek romba döntenék az anglikán egyházat. Amennyiben a skót lordok elfogadnák ezeket a feltételeket, cserébe elérnék a skót parlamentnél a Hannover-ház hatalomra kerülésének elfogadását Angliában. Amikor 1702 márciusában III. Vilmos meghalt, a skót arisztokrata, Simon Fraser (Lovat 11. lordja) Inverness-ben Jakab Ferenc Eduárdot kiáltotta ki a birodalom új uralkodójának. Nem sokkal ezután Lord Lovat Saint-Germain-be utazott Máriához, hogy egyezzen bele abba, hogy a wales-i herceg mielőbb Skóciába utazhasson, mert Lovat egy 15 ezres létszámú hadsereg segítségével akarta trónra juttatni a herceget.
Mária megtagadta saját részvételét a fegyveres konfliktus kapcsán, ráadásul Lovat terve is sajnos kudarcba fulladt. Az asszony még 1704-ig töltötte be fia mellett a régensi feladatkört. Az asszony gyermekkorában apáca szeretett volna lenni, ezért is keresett lelki támaszt pont egy kolostor (Párizs Chaillot nevű városrészében) falai között kényszerű száműzetése évei alatt, ahol összebarátkozott XIV. Lajos király volt szeretőjével, Louise de La Vallière-el, aki bűnbánó módon szakított régi, léha életmódjával.
| |||