„Állam (dialógus)” változatai közötti eltérés

a
Angolból fordítva
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (hivatkozás előtti szóköz törlése, ld. WP:BÜ)
a (Angolból fordítva)
A kilencedik könyvben, Platón visszatér arra a kérdésre, hogy vajon melyik ember boldogabb: az igazságos vagy az igazságtalan? Legrosszabb embernek a türannoszt nevezi meg, aki egyben a legboldogtalanabb is. Erre három érvet is felhoz: a türannosz rabszolgához hasonlatos, nem szabad szegény és éhező. Továbbá állandó félelemben és rettegésben él mindenünnen ellenségek leselkednek rá.
 
A második bizonyíték bemutatására, Platón az állam három csoportjához hasonlóan, az egyéni lelkeket is három részre osztja: ész, bátorság és vágyakozás. Mindhárom lélekrésznek megvan a maga sajátos gyönyöre, vágya és hasonlóképpen az uralmi formája is. A legmagasabb rendű lélekrész, az ész feladata az emberi lélekben az, hogy bölccsé váljon: erénye a bölcsesség. A tetterő feladata energikusan engedelmeskedni az észnek: erénye a bátorság. A vágyakozásnak is meg kell hajolni az ész bölcsessége előtt: erénye ennek megfelelően a mértékletesség. A három fajta lélekrész, három fajta embert eredményez: a bölcsességszerető, a győzni szerető és a nyereségvágyót. Ezeknek az embereknek az életformájuk is különböző. Az igazi létező szemléletének gyönyörét csak a bölcsességszerető ízlelheti meg, egyedül ő képes helyes ítélkezni, mivel egyedül neki vannak az erre megfelelő eszközei: a tapasztalat, a gondolkodás és a logika. Ezért ő tekinthető a legboldogabbnak a három közül.
 
A harmadik bizonyítékként azt állítja Platón, hogy a tudásszerető ember a létezőket szemléli, és ez különb, mint a többi értelmetlen gyönyör, ezért különb is a többinél, következésképp boldogabb is.
 
:''„Az égben talán van egy minta annak a szeme előtt, ki ez látni vágyik, s midőn megfigyelte, magában ki tudja ezt alakítani.”''<ref>Állam IX. ''Az ember rendeltetése: alárendelni ösztöneit az értelemnek'' fejezet</ref>
 
== X. könyv ==