„Magzati keringés” változatai közötti eltérés

Itt mintegy fele-fele arányban két irányba áramlik. Az egyik fele a májkapu vénához ''(vena portae)'' vezetődve a máj állományába kerül, és ezen átszűrődve közvetve, a másik fele egy elkerülő vezetéken (''ductus venosus''; Arrantius-féle vezeték) közvetlenül az alsó fő visszérbe ''(vena cava inferior)'' ömlik. (A legfrissebb vért tehát a máj kapja.) Az alsó visszér ''(vena cava inferior)'' vére a jobb pitvarba ömlik, itt azonban áramlástani okokból nem igen keveredik a felső nagy visszér ''(vena cava superior)'' vérével, hanem az akkor még nyitott pitvarok közötti sövény nyílásán ''(foramen ovale)'' átáramlik a bal pitvarba, majd onnan a bal kamrába. A bal kamrából így viszonylag friss vér pumpálódik a főverőér kezdeti szakaszába. A főverőér ívének végénél azonban a jobb kamrából eredő tüdőverőér és a főverőér között ismét fontos összeköttetés, a Botallo-vezeték ''(ductus arteriosus)'' található, ahol a jobb kamrából kipumpált vér is a véráramhoz csatlakozik, és a vér keveredése teljessé válik. Az addig eredő artériák (szívkoszorúerek, főverőér ívének fejhez és felső végtaghoz futó ágai) még viszonylag friss vért kapnak. A legmostohább az ettőlennél lentebblejjebb lévő részek ellátása.