„Népi műemlékegyüttes (Szalafő-Pityerszer)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszavontam Regasterios (vita) szerkesztését (oldid: 16944871) összekeveredtem már, most így jó |
a Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB |
||
9. sor:
A szűkebb értelemben vett Őrséghez 18 település tartozik. Az egykori őrtállók a dombok tetején, erdei irtásokon alakították ki a telephelyeiket, amelyekből létre jöttek a későbbi időkben a szerek. Ezek egymástól több kilométerre fekszenek egymástól. Az őrségi települések többsége 2-4 szerből áll. [[Szalafő]] 7, [[Őriszentpéter]] pedig 8 szeren épült ki.
'''Pityerszer''' nevét valószínűleg a ''pityer'' nevű madártól kapta, (amely itt nagyobb tömegben volt otthonos, mások szerint a [[pacsirtafélék|pacsirtáról]]). A szabadtéri falumúzeum, megőrizte a régi életmódot. Az épületek eredeti kinézetükben lettek helyre állítva. Nevezetességei, az ún. "kerített ház" és az emeletes kástu, amely az országban ma már csak egyedül itt létezik. A kástu mellett látható az úgynevezett tóka, amit az itatóvíz gyűjtésére és tárolására ástak. Ha a szükség úgy kívánta, vizét főzésre is felhasználták.
A szelíden hullámzó dombvidéken jellegzetes településszerkezet alakult ki. A néhány házból álló dombtetői településrészek a „szegek” , amelyek laza együttese alkotta az egyes településeket. Az itt élő emberek évszázadok alatt alakították ki a táj mozaikos képét, apró parcellás gazdálkodásukkal, a tájba simuló épületeikkel. Megőrizve a természetet és fenntartva annak változatosságát. Hagyományos építőanyaguk a [[Fa (anyag)|fa]]. A boronaházas építésű házak a [[19. század]]ban váltották fel az oszlopokon nyugvó, kiugró tornáccal ellátott un. kódisállásos házak. A legszebbek :[[Szalafő]]n és [[Pankasz]]on láthatók.
15. sor:
A terület legősibb háztípusa a '''füstősház'''. Ennek egyetlen, nagyméretű, fűthető helyisége volt. Ez a mai [[Konyha (helyiség)|konyhának]] felelt meg, tüzelőpadkás [[Kemence (építmény)|kemencével]] és deszkás tolóablakokkal. Itt elfért a [[nagycsalád]] minden tagja. Egyszerű berendezése az alapvető életfunkciók kiegészítését szolgálta. A kemence egyszerre szolgált [[fűtés]]re, [[sütés]]re és [[főzés]]re. A füsttelenítése megoldatlan volt, mert a tüzelőpadkáról illetve a [[tűzhely]]ből kiömlő [[füst]] a lakótérben terjengett és az [[ajtó]] felső részén vagy a felette lévő füstnyílásokon, és a deszkás tolóablakokon keresztül távozott a szabadba. A [[18. század]]ban az Őrségben a szegényebb családok használatában voltak a füstösházak. Ebben a típusban a [[szoba]] és a [[Konyha (helyiség)|konyha]] nem különült el egymástól. Más helyiségek viszont csatlakoztak a lakáshoz: [[kamra|kamrák]], [[istálló]]k, [[ól]]ak, [[pajta|pajták]].
A két tüzelővel (a [[cserépkályha|cserépkályhás]] szobával és a tüzelőpadkás [[Kemence (építmény)|kemencével]] ellátott lakóházak) a módosabb, vagyonosabb családoknál már a [[17. század]] végén létrejöttek. A '''füstőskonyhás-szobás''' háztípus a [[19. század]] közepére teljesen kiszorította a füstösházat. Ezeket a házakat a [[19. század]] első évtizedeiben kezdték átépíteni az un. mászókéményes tüzelőberendezés alkalmazásával. A füstösházak és füstöskonyhás lakóépületek [[kémény]] nélküliek. A szoba nélküli házakban a kemence a kamra felőli sarokban állt, a füstöskonyhában, viszont a szoba felőli sarokban, hogy a tüzelőpadkáról fűthessék a szobai kályhát is. A szabadkémény alkalmazása az Őrséget alig érintette. Az Őrségben a füstöskonyhát konyhai mászókéményes tüzelőberendelés váltotta fel, amely a konyha szoba felőli sarkában háromszög formájú alapon, majdnem a mennyezetig felfalazva, magában egyesítette a kemencét, a falba rakott sparheltet sütővel, a [[katlan]]t, a hús[[füstölő]]t és mellette helyezkedett el a szobai cserépkályha tüzelőnyílásának ajtaja is.
[[Fájl:Pityerszer.jpg|600px|középre|bélyegkép|A skanzen látképe]]
33. sor:
=== A 3. számú porta érdekességei ===
[[Kép:Pityerszer2.jpg|280px|balra|bélyegkép
A [[népi építészet]] szempontjából a [[porta]] legérdekesebb épülete a ''három oldalról kerített ház''. A [[19. század]] elején épült keresztvéges boronafalakkal, ollólábas, szelemenes tetőszerkezettel, [[zsúp]]fedéssel. A szoba és az istállói homlokzaton csonkakontyos, nyitott oromzattal. A padlástérben a nyitott oromzatnál fonott [[mézelő méh|méh]][[kas]], a szelemenre akasztott deszkából összeszegezett 2 db fütölthústartó ( a húsaggatu). Az udvar egyik oldalán szoba, konyha, [[kamra]] és [[pajta]], a hátulsó részen két [[ól]] és egy [[istálló]] található. Az istálló mellett favágószín található. Az épület U alakban egy belső udvart zár körül, amely egykor [[trágya]]domb volt. Régebben a negyedik oldal is zárt volt és itt egy zsúpfedeles nagy kapu volt.
42. sor:
=== A 12. számú porta leírása ===
[[Kép:Zárt udvar.jpg|250px|jobbra|bélyegkép|Zárt udvar a Pityerszeren. (Néhány épületet már lebontottak, ezért látszik nyítottnak a tér.)]]
A főútvonal másik oldalán álló, 12. számú lakóházat [[1899]]-ben hozták át a ''Gyöngyösszerből''. Az eredeti helyén is három oldalról kerített, azaz ''tekerikes'' füstős-konyhás ház volt. E háznak napjainkra csak a lakórésze maradt meg, a többit fokozatosan lebontották. Utolsónak az [[istálló]]t [[1946]]-ban.
Ez a lakóház is ollólábas, szelemenes tetőszerkezetű, elől csonkakontyos nyitott oromzattal, hátul lekontyolt, zsúpfedeles [[sár]]ozott zsúppal. Alaprajza: szoba, konyha és [[kamra]]. A helyiségek bejárata itt is a tornácról nyílik. [[1914]]-ig ez is kémény nélküli füstöskonyhás ház volt, a szoba felőli oldalon beépített fekvőkemencével, előtte tüzelőpadkával, ahonnan a szobai cserépkályhát is fűtötték. A régi kemence helyére mászókéményes tüzelőberendezést építettek, a szobai cserépkályhát lebontották. A ház berendezése a [[20. század]] első évtizedeinek állapotát tükrözi.
| |||