„Władysław Reymont” változatai közötti eltérés

Reymont apja kántor volt, a fiát szabóinasnak adta Varsóba. A fiú azonban a segédlevél megszerzése után otthagyta az iparosmesterséget. 18 éves korában megszökött otthonról, és beállt vándorszínésznek. Később egy évig a Varsó–BécsVarsó–[[Bécs]] vasútvonalon dolgozott, majd [[Németország]]ban tagja lett egy spiritiszta körnek. Innen ismét egy vándorszínész társulathoz szegődött el, azután egy Krosnova nevű faluban vasúti gyakornok lett, ezt követően pedig a [[Częstochowa|chenstochowa]]i [[Pálos rend|pálos]] kolostorban novíciusnak<ref>Kovács Endre: Utószó. In. ''Reymont:'' Parasztok. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1976. 535. o.</ref> állt. Ezek az évek adták számára azt az élettapasztalatot, azt a valóságismeretet, amelyeket aztán a műveiben is felhasznált.

Első novelláit Krosnovából küldte a varsói liberális Prawdába és a nemzeti demokrata Glosba. [[1893]]-ban Varsóba költözött. [[1899]]-ben vasúti balesetet szenvedett, ezért élete végéig kártérítést kapott. Irodalmi munkássága révén is egyre jobb anyagi körülmények közé került. Többször járt [[Olaszország]]ban és [[Franciaország]]ban. [[1919]]-től [[1920]]-ig az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban is élt. Az [[első világháború]] után a Kolaczkowo nevű kis tanyát megvásárolta, s ott élt élete végéig. Varsóban halt meg.