„Farkas Árpád (író)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a →Munkássága: A Hét (WP:BÜ), replaced: [[A Hét (hetilap, Bukarest)| → [[A Hét (folyóirat, 1970–)| |
||
35. sor:
Majdhogynem "rövidnadrágos víg kölyök"-ként fogadta be az irodalmi közvélemény, jóval bemutatkozó kötete, a ''[[Forrás-nemzedék|Forrás]]'' második nemzedékének rangot adó ''Másnapos ének'' (1968) megjelenése előtt. Mestereit, [[József Attila|József Attilát]], [[Illyés Gyula|Illyés Gyulát]], a közvetlen példaképek közül [[Lászlóffy Aladár]]t és [[Kányádi Sándor]]t még nem tagadhatná le, de már ekkor feltűnik rendkívüli képteremtő ereje, lírájának népköltészetre emlékeztető tárgyias egyszerűsége, tisztasága, emberközeli melege s ugyanakkor mívessége. Első verseinek alaphangját a feltétlen hit, bizalom adja önmaga, nemzedéke és a társadalom iránt; ''Így'' című [[Ars poetica Erdélyben|ars poeticájában]] írja: "Szedd össze magad, indulj. / Kezed ügyében minden: a táj, / a bot meg ez a mitikus keleti szél. / Legfennebb megcsusszansz még egyszer / a szakadékok széleinél." A táj, a szülőföld, a székely népélet és néphagyomány elkötelező erővel hatnak írásaira, de felül tud emelkedni az etnográfiai külsőségeken, a regionalizmuson ("Mifelénk a suvadásos dombok / a férfiakban éjjel mélyre szállnak").
Kérlelhetetlen tisztaságigénye ''(Cipőfűzőárus, Jó férfiak)'' második kötetében, a ''Jegenyekör''-ben (Kolozsvár, 1971) már jelentős valóságismerettel társul, megőrzött eszményeit a megvalósítás lehetőségével szembesíti. Nemzedékéből ő vállalja a legkövetkezetesebben a nemzetiségi költő szerepét, földközelben, de mítosztalanul, megismerve "Európa kivilágított ablakai"-t is. Irodalmi igényű publicisztikája (főképp ''[[A Hét (
[[Beke György|Beke Györggyel]], [[Fodor Sándor (író)|Fodor Sándorral]] és [[Kovács György (író)|Kovács Györggyel]] közös riportkönyvében (Bővizű patakok mentén, 1972) a költő prózában fogalmazza meg erkölcsi magatartás-elvét: "Én régóta úgy igyekszem szelídséggel bebútorozni magam, hogy gondjaim ne bántsák azokat, kik segíteni – helyzetüknél fogva – tehetetlenek, akiknek meg ehhez hivatalt adtak s hivatást, azokat – bántsák!" (Gyalogolni kell). Válogatásában jelent meg a ''Szeretni tehozzád szegődtem'' című antológia (200 magyar szerelmes vers, 1972); [[Ion Vinea]] ''Árnyékok malma'' című verseskötetének egyik fordítója (1976).
| |||