„Különírt szóösszetétel” változatai közötti eltérés

{{idézet2|(…) Az AkH. megvonja valahol az egybeírás-különírás határát, talán ésszerűenészszerűen, de azt nem szabad hinnünk, hogy amik az egyik, illetve másik csoportba kerülnek, azok között mindig döntő különbség van. Hogy valami összetett szó-e, az nem helyesírási, hanem nyelvtani-jelentéstani kérdés: az összetett szót a helyesírás jelölheti egybeírással (általában jelöli is: ''fehérbor''), de távolról sem mindig ''(fehér bors).'' A szerzők okosan fejtegetik az összetett szó mibenlétét, de végül mégis azt mondják, hogy a ''fehérbor'' összetett szó (nyilván mert egybe kell írni), a ''fehér bors'' viszont „állandósult szókapcsolat” (nyilván mert külön kell írni). Ezzel azonban a helyesírás-farok csóválja a nyelv-kutyát. Bár egy-egy megjegyzéssel jelzik, hogy a dolog körkörös voltát ők is tudják („az írás nem tükrözi”, „nem húzható éles határ”), hamar visszabújnak a hagyomány kényelmes palástjába. Helytelenítem, hogy „összetett szó”-ként sorolják föl mindazt, ami egybe van írva, és „szókapcsolat” címen azt, ami nem. Egészen világossá kellene tenni, hogy az egybeírás-különírás elsősorban hagyomány; ha az AkH. így rendelkezik, tartsuk be, de ne tegyünk úgy, mintha ez mindig elvszerű volna, és aki nem érzi ezt magától, az ne tudna jól magyarul. Némely összetett szavak egybeírandók, némelyek nem, mindenki nézze meg a szótárban és jegyezze meg, mint az ''ly''-t, ez nem nyelvérzék vagy intelligencia kérdése, hanem a helyesírásnak mint konvenciónak a bemagolása, amit magam is a legmelegebben ajánlok minden művelt embernek. De közben tudni kell, hogy az olyan párok között, mint ''nagyigényű – nagy étkű, bérbeadás – nyitva tartás, útbaigazít – kerékbe tör,'' nincs nyelvtani különbség, ezek mind összetett szavak, és a helyesírásuk fordítva is alakulhatott volna. (…)}}