„Szinyei Merse Pál” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Vépi (vitalap | szerkesztései) a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 195.199.183.141 (vita) szerkesztéséről 79.203.103.49 szerkesztésére |
a Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB |
||
9. sor:
===Fiatalkora, tanulóévek===
====Származása====
Szinyei Merse Pál nemzeti érzelmű nemesi családból származott, amelynek körében nemzedékek óta megszokott volt az irodalom, a zene és a képzőművészet művelése. A család 700 éves múlttal rendelkezik, de vagyona a [[19. század]]ra megcsappan, ám nem annyira, hogy a művésznek valaha is megélhetési gondjai lettek volna.
[[Fájl:Szinyei Merse Zsigmond.jpg|bélyegkép|200px|Szinyei Merse Zsigmond csibukkal]]
33. sor:
[[1864]]-ben beiratkozik a [[münchen]]i Képzőművészeti Akadémiára, ahol egy év után Hermann Anschütz osztályába kerül, majd [[Wagner Sándor]]nál tanul festeni. Az első évek szünidejét Jernyén töltötte, ahol olyan jól sikerült munkákat készített ''(''Szinyei Merse József'' - ceruzarajz; 1865-ös arckép)'', hogy ettől az időponttól számították az 50 éves festői jubileumát. A következő év nyarán festette meg öccsét (''Szinyei Merse Zsigmond csibukkal'') valamint másik testvérét, Kálmánt is. 1866-ra jelentős barátokra tesz szert, akik később Európa vezető mesterei lettek (például Wilhelm Liebl (1844–1900). Közülük kettővel ([[Hans Makart]] (1840-84) és [[Gabriel Max]] (1840–1915) tartós barátság alakult ki.
Szeretett volna a nagy mester, [[Karl von Piloty]] osztályába kerülni, és ehhez egy vizsgadarabot kellett készítenie. Mivel Piloty a historizmus elkötelezett híve volt, ezért a magyar történelemhez kapcsolódó témát választott és 1866 decemberében megfestette az ''Attila halála'' című vázlatot. Az elkészült mű nem nyerte el Piloty tetszését, így az osztályába kerülés még váratott magára.
A következő évben megjelent Szinyeinél a természet és az ember együttes ábrázolása (például ''Apáca és lovag''). A sok munka meghozta eredményét és az ''Akasztott elszállítása'' című képpel, három és fél év tanulás után, 1867 októberében felvételt nyert [[Karl von Piloty|Piloty]] osztályába.
68. sor:
===A birtokos===
A gazdasági ügyek lefoglalták és szinte teljesen elfordult a festéstől. Egyre ritkábban festett. Kivételek azonban akadtak, egy őszi vadászat ihletet adott neki és megfestette a ''Tourbillon'' (1873) című képet. Firenzébe szeretett volna utazni feleségével, de asszony gyermeket várt és a betegeskedő nagyapa szerette volna látni első unokáját. Felségével boldog házasságban élt. Jernyén töltött idő alatt kezdett hozzá pályájának második legsikerültebb darabjához, a ''Lila ruhás nő''höz, amelynek modellje felesége volt. Közben a családban sorozatos tragédiák történnek; meghalt a festő édesapja, nővére, és két gyermeke. A nyomott kedélyű Szinyei három éven keresztül nem festett semmit.
1878-ban egy különös élmény miatt ragadott ecsetet; sógora [[léghajó]]ra szállt és ennek hatására született a ''Léghajó'' című kép, majd hosszú idő után újra befejezett egy mitológiai (az utolsó) témájú képet, ezután már csak családtagjairól készített portrékat, de egyiket sem fejezte be igazán. Úgy érezte, el kell hagynia Jernyét és 1882 májusában családostól [[Bécs]]be költözött. Bécsben elsőként ''A pacsirta'' című képet festette meg, 1883-ban más műveivel együtt a Künstlerhausban állították ki, de a kritikusok nagyon lehúzták; a kép színeit (főleg a zöldeket) brutálisnak titulálták. Ekkor gyeptéglákat hozatott és a kép elé tetette, és a kritika megenyhült.
A ''Pacsirtát'' kiállította még Budapesten is, a ''Faun és a Majális'' keretében; ez volt az első jelentősebb itthoni kiállítása. Márciusban hazatért Jernyére. Szakítva korábbi gyakorlatával kiment a természetbe és alig egy óra alatt megfesti a ''Hóolvadás'' című képét, és csaknem egy évtizedre félretette az ecsetet.
Csalódásait nehezen élte meg, ami házasságát is megkeserítette, felesége nem bírta elviselni férje indulatkitöréseit és apátiáját, ezért kezdeményezte a házasság felbontását. Az asszony 1887-ben magával vitte életben maradt leányaikat, Szinyei pedig egyedül maradt fiával, Félixszel. (Felesége a válásuk után hozzáment [[Ghillányi Imre|Ghillányi Imréhez]], aki később földművelésügyi miniszter lett, házasságukból 5 gyermek született. Probstner Zsófia 1952-ben halt meg, 101 éves korában.) Festés helyett politizálással és a birtok vezetésével foglalkozott. 1896-ban megválasztották a héthársi kerület országgyűlési képviselőjének.
84. sor:
1910 februárjában a berlini Sezession magyar kiállításán 20 műve aratott nagy sikert, majd áprilisban a müncheni Galerie Heinemannban 31 képből álló önálló kiállítását mutatta be. Májusban pedig a Berlini Nemzetközi Kiállításon aranyérmet kapott. Budapesten a Téli Tárlatban a ''Parkban'' című képét aranyéremmel tüntették ki és egy magángyűjtő 20 000 koronáért vásárolta meg. 1911-ben a Római Nemzetközi művészeti Világkiállításon 19 műve különteremben szerepelt és itt nagydíjat kapott. Az [[Uffizi]] képtár elkérte 1897-ben festett önarcképét, ''Önarckép bőrkabátban'' (A kép ma is ott látható, egyike annak a két képnek, amik nem hazai múzeumba kerültek). 1912-ben az [[Ernst Múzeum]] megrendezte második gyűjteményes kiállítását, 96 alkotással. Érdemeit pedig a Szent István Rend kiskeresztjével ismerték el.
[[Fájl:Jernye SZMP.JPG|bélyegkép|150px|left|Szinyei Merse Pál sírja [[Jernye]] község temetőjében]]
Ezek után folyamatosan állított ki, majd Jernyén időzött.
Az [[első világháború]] idején nem volt arra lehetősége, hogy Jernyére menjen, így az 1916/17-es évek nyarát Fonyódon töltötte, összesen kilenc képet festett itt.<ref>[http://ek.fonyodkonyvtar.info/jeles-fonyodiak/133-szinyei-merse-pal Szinyei Merse Pál<!-- Robot generálta cím -->]</ref>
Az idős mester még megélhette élete legnagyobb kitüntetését, amikor is 1914-ben a [[Szépművészeti Múzeum]] felállította a Szinyei termet. 1920-ban érte a halál Jernyén.
Negyven nappal halála után a szűkebb baráti köréhez tartozó művészek és írók megalapították a [[Szinyei-Merse Társaság]]ot, mely a [[második világháború]]ig a magyar művészeti élet befolyásos társasága volt.
Nevét ma utca, Szirmabesenyőben általános iskola és 1962 óta [[Szinyei Merse Pál Gimnázium|gimnázium]] is viseli. A Szinyei család leszármazottai között majdnem minden generációban találunk [[Podmaniczky Ágnes|képzőművészeket]].
==Művei==
[[File:Szinyei Merse, Pál - Picnic in May - Google Art Project.jpg|thumb|250px|Szinyei Merse Pál Majális (1873), festménye, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
*Szinyei Merse Zsigmond csibukkal (1866), [[Budapest]], [[Magyar Nemzeti Galéria]],
134 ⟶ 132 sor:
*'''Lilaruhás nő''' (1874), Budapest, Magyar Nemzeti Galéria,
[[Fájl:Szinyei Merse, Pál - Lady in Violet - Google Art Project.jpg|jobbra|bélyegkép|Lilaruhás nő (1874)]]
Hatalmas sikert arat, de a kritikusok számára nem tetszik, hogy a kép műteremben készült, valamint azt is sérelmezik, hogy hagyományos elemekkel kivitelezte a képet.
152 ⟶ 150 sor:
*1902 Pipacsos mező, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria,
*1907 Gesztenyefa, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria,
*1909 Mező, (olaj, vászon 60x70), [[Miskolc]], [[Herman Ottó Múzeum]],
*
== Társasági tagságai ==
| |||