„Höchstädti csata (1704)” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (sablonok)
{{egyért3|Höchstädti csata (egyértelműsítő lap)||Höchstädti csata}}
{{csata infobox
|név=Höchstädti csata
|veszteségek2={{szám|20000}} elesett, vízbe fúlt vagy megsebesült,<br />{{szám|14190}} fogságba esett
}}
{{egyért3|Höchstädti csata (egyértelműsítő lap)||Höchstädti csata}}
A '''höchstädti csata''' (angolszász irodalomban ''blenheimi csata'') a [[spanyol örökösödési háború]] fordulópontja volt, melyben a [[John Churchill]] és [[Savoyai Jenő]] vezette szövetséges osztrák-angol-holland erők megsemmisítő vereséget mértek a [[Camille de Tallard]] marsall által irányított francia-bajor csapatokra. A csata után megfordult a háború menete, a harcok ezek után [[Franciaország]] földjére terelődtek.
 
{{Spanyol örökösödési háború, európai hadszíntér}}
 
A '''höchstädti csata''' (angolszász irodalomban ''blenheimi csata'') a [[spanyol örökösödési háború]] fordulópontja volt, melyben a [[John Churchill]] és [[Savoyai Jenő]] vezette szövetséges osztrák-angol-holland erők megsemmisítő vereséget mértek a [[Camille de Tallard]] marsall által irányított francia-bajor csapatokra. A csata után megfordult a háború menete, a harcok ezek után [[Franciaország]] földjére terelődtek.
 
== Előzmények ==
[[1703]]-[[1704]] a [[Habsburg Birodalom]] egyik legnehezebb időszaka volt. A francia hadsereg invázióval fenyegetett, valamint egyesült a [[Bajorország|Bajor választófejedelemség]] csapataival, [[II. Rákóczi Ferenc]] felkelése a keleti országrészt fenyegette, sőt Észak-[[Itália]] felől is inváziós veszély fenyegetett. A veszélyt felismerve, [[John Churchill]], Marlborough grófja, a [[Hollandia|Hollandiában]] állomásozó szövetséges seregek parancsnoka elhatározta, hogy megállítja a [[Duna]] völgyében előretörő francia-bajor seregeket. Tervét a holland szövetségesek nem támogatták, mert féltek, ha kiviszi csapatait a régióból, a franciák lerohanják Hollandiát is.<br />
 
A valóságban a szövetségeseknek, ha nem akarták elveszteni a háborút, egyetlen választása volt: [[Bécs]] megmentése, hiszen a császárváros elestével szétesik a franciaellenes szövetség, és [[XIV. Lajos]] akadálytalanul biztosíthatja a spanyol trónt utódainak, ami az angolok számára elfogadhatatlan volt. Marlborough éppen ezért azonnal elindult, és mind a hadtápot, mind az ellenség megtévesztését példamutatóan szervezte meg. Felvonulási útvonala mentén lerakatokat létesített, ahol a katonákat felszereléssel és élelemmel látták el, így a seregnek nem magának kellett az ellátmányt rekvirálnia. Ez növelte a csapatok morálját és gyorsította haladásukat. Mivel a herceg egymaga volt a hadtáp parancsnoka és a hadsereg fővezére, a ellátás tökéletes összhangban volt az útvonaltervvel (nem úgy, mint például a franciáknál). Marlborough nem csak a francia sereget tévesztette hadműveleteivel és irányváltásaival, de összezavarta a holland kormányt is, amely úgy tudta, hogy az angol-holland csapatok csak előrébb vonulnak a [[Németalföld]]et fenyegető franciák ellen.<br />
 
Marlborough seregei öt hét alatt 400&nbsp;km-t tettek meg, és a [[Duna]] felső folyása mentén megközelítették a francia seregeket. [[Camille d'Hostun|Tallard gróf]] kitért az összeütközés elől, helyette egyesült [[II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem]] csapataival; eközben [[John Churchill]] erői a [[Savoyai Jenő]] vezette osztrák fősereggel találkoztak. Itt kezdődött kettejük kapcsolata, ami a háború és életük végére kiváló munka- és baráti együttműködéssé alakult.
 
 
{{DEFAULTSORT:Höchstadticsata}}
 
[[Kategória:A spanyol örökösödési háború csatái]]
[[Kategória:Ausztria csatái]]