„Prinz Gyula” változatai közötti eltérés

1900-ban [[Eötvös Loránd]] tanácsára iratkozott be a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Budapesti Tudományegyetem]]re, első mesterei [[Lóczy Lajos (geológus, 1849–1920)|Lóczy Lajos]] és [[Koch Antal]] geológusprofesszorok voltak. Egyetemi tanulmányait Breslauban (ma: [[Wrocław]]) fejezte be, és [[1903]]-ban ott lett tanársegéd. A következő évben doktorált. [[Almásy György]] [[1906]]-ban meghívta [[Közép-Ázsia|közép-ázsiai]] expedíciójára.<ref name="plex"/> A kutatóúton tanulmányozta és feltérképezte a [[Tiensan-hegység]] vonulatait, s a magashegységek [[geomorfológia|geomorfológiájának]] kialakulásával kapcsolatban több vitatott kérdésre adott máig érvényes válaszokat. Az egyik vonulatnak ő adta a [[Lóczy Lajos (geológus, 1849–1920)|Lóczy-hegy]] nevet, egy másik sziklacsúcsot pedig [[Cholnoky Jenő|Cholnokyról]] nevezett el. Második kutatóútján, [[1909]]-ben részletesen feltárta a [[Tiensan]]t, s elkészítette a [[pleisztocén]] [[eljegesedés]] 1:2 000 000 arányú átnézeti térképét. Expedícióinak eredményéről ''Utazásaim Belső-Ázsiában'' és ''Ázsia szívében'' című munkáiban számolt be.

Az 1910-es években [[izland]]i, [[skócia]]i és több más tanulmányúton vett részt szerte Európában. Bár az újonnan alakult [[tucuman]]i egyetem geológiai tanszékét is felajánlották számára, azt elutasítva szülőhazájában maradt. A [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Budapesti Tudományegyetem]] föld- és őslénytani intézetében [[1908]]-tól [[1912]]-ig a leíró [[földtan]] magántanára, majd 1918-ig az [[Erzsébet Tanárképző Főiskola]] tanára volt. 1918-tól az [[Erzsébet Tudományegyetem]] földrajzi tanszékének tanára, először [[Pozsony]]ban, 1921-től Pesten, végül 1923-tól 1940-ig [[Pécs]]ett. Itteni működéséhez köthető legnagyobb hatású munkájának, a [[Tisia-elmélet]]nek a kimunkálása (1926), mely azóta is kiindulópontja minden, a [[Kárpát-medence]] kialakulásáról szóló elméletnek. Ugyanakkor oktatói, közéleti tevékenysége mellett vezető szerepet is betöltött, az egyetem rektora volt az 1935/36-os tanévben. [[1940]] és [[1945]] között a [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|Ferenc József Tudományegyetem]], a kolozsvári egyetem földrajzi intézetét vezette. Ezután nyugdíjba vonulásáig, [[1957]]<ref>Sragner M. szerint 1958-ig.</ref> a [[Szegedi Egyetem|szegedi egyetem]] tanszékvezető professzora volt.