„Nagy Ignác (író)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Életpályája: Átirányítások javítása (Turkásznivalók), replaced: [[ELTE| → [[Eötvös Loránd Tudományegyetem| |
|||
14. sor:
== Életpályája ==
Középiskolai tanulmányait [[1819]]–[[1820|20]]-ban [[Gyöngyös]]ön, [[1822]]-ig [[Újvidék]]en, azután [[Baja|Baján]], [[Pécs]]ett (hol Garay és Frankenburg voltak iskolatársai; innét betegeskedése miatt atyja hazavitte), majd [[Buda (történelmi település)|Budán]] folytatta tanulmányait. Neveltetése, saját nyilatkozata szerint, német volt. [[1829]]-ben a [[
[[Kép:Hölgyfutár 1850.jpg|jobbra|bélyegkép|A Hölgyfutár szépirodalmi napilap címlapja 1850-ből]]
[[1831]]. [[október 10.]]-én a királyi kamaránál lépett hivatalba mint gratuitus practicans. [[1833]]-ban practicans stipendiatus lett 80 forint évi ösztöndíjjal. A minősítési táblázat szerint tehetséges és szorgalmas volt; nyelvismeretei: magyar, német, latin, olasz és horvát, később a francia és angol nyelvben is tökéletesítette magát. Ekkor nőül vette Karolináját atyja tudta nélkül; (atyját, midőn Pestre utazván, ezt megtudta, gutaütés érte s a nélkül, hogy fiának megbocsátott volna, 1837. ápr. 4. meghalt). Lehet, hogy ezen családi tragédia tette olyan komollyá egész életére Nagy Ignácot, legalább több kortársa állítja, hogy sohasem látták mosolyogni. Hivatalában lassan haladt előre, [[1835]]-ben accessista lett s [[1838]]-ban ingrossistának (számjegyzőnek) nevezték ki. Fizetése, mint maga mondja, 450 forint volt és ingrossista maradt [[1848]]-ig, mikor pénzügyminiszteri fogalmazó lett (1848. végéig).
| |||