„Harry S. Truman” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Elődök és utódok: dobozok helyett sablonok |
a →Első ciklusa: Átirányítások (Turkásznivalók), replaced: San Francisco → San Francisco |
||
55. sor:
David McCullough történész így látta Truman helyzetét: ''„A vidékies, elzárkózó Amerika fia volt, egy generációra a vadnyugat korától, áthatva a mezőgazdasági demokrácia régi, jeffersoni ideáljától, s abban a pillanatban kellett átvennie a Föld leghatalmasabb ipari nemzetének irányítását, amikor ez a hatalom a tudományos és technikai fejlődés elképesztő eredményeire támaszkodva soha nem látott erővé alakult át. Egyetlen elnökre sem nehezedett még akkora felelősség, mint rá, és ő egész jól megállta a próbát.”''
Az új elnök először is folytatta elődje külpolitikáját: részt vett a [[San Francisco (Kalifornia)|San Francisco]]-i konferencián, amelyen létrehozták az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]]-t, majd a [[Potsdami konferencia|potsdami találkozón]]. A háború mielőbbi befejezésére, valamint amerikai katonák életének megmentésére hivatkozva (erkölcsi megfontolások ekkor még nem merültek fel) beleegyezett az atombomba bevetésébe [[Japán]] ellen. Okinawa apró szigetének elfoglalása során ugyanis {{formatnum:12520}} amerikai és {{formatnum:185000}} japán esett el. A katonai szakértők úgy vélekedtek, hogy ugyanezzel az aránnyal számolva Japán elfoglalása egymillió amerikai és 10-20 millió japán életébe kerülne. Ezért az atombomba bevetése nemcsak logikus és racionális, de sokak szemében még humánus megoldásnak is tűnt. Truman élete végéig meg volt győződve róla, hogy amerikai és japán életeket mentett meg a bomba bevetésével.
[[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálinról]] azonban egészen másként vélekedett, mint Roosevelt: feleségének azt írta róla, hogy ugyanúgy lehet megbízni benne, mint [[Adolf Hitler|Hitlerben]] vagy Al Caponéban. Rooseveltnél keményebben ítélte el a [[Szovjetunió]] kelet-európai uralmának kiépítését is, többet azonban nem tehetett, mert a hadsereg egy részét leszerelték, és az újabb háborút senki sem támogatta volna. Ezért Amerika csak a feltartóztatás politikájának meghirdetésére volt képes, ''„az orosz terjeszkedés hosszú távú, türelmes, de határozott és elővigyázatos feltartóztatására”.'' Truman 1946 júniusában fogadta a [[Nagy Ferenc (miniszterelnök)|Nagy Ferenc]] által vezetett magyar kormányküldöttséget, majd a következő évben botrányosnak nevezte a magyar miniszterelnök megbuktatását.
| |||