„Török Pál (püspök)” változatai közötti eltérés

Apja, Török József, református lelkész volt Alsóváradon. Török Pál a tanulmányait a [[Selmecbánya|selmeci]] líceumban s a [[Debreceni Református Kollégium|debreceni főiskolában]] végezte, mely utóbbinak 17 éves korában lett a növendéke. Itt bölcsészetet, hittant és mellékesen jogot is hallgatott és egyidejűleg mint a szónoklati s költészeti osztály köztanítója működött, 1832-ben a [[kisújszállás]]i református gimnáziumhoz hívták meg igazgató tanárnak. Török Pál e hivatalának oly kitűnően megfelelt, hogy közkedveltsége folytán három évvel később ugyanott lelkésszé választották. Hat évi ott lakás után, amely alatt már sok cikket írt a lapokba, 1839-ben a fővárosi református egyház hívta meg lelkészének a meghalt [[Bátory Gábor]] [[szuperintendens]] helyébe, s ettől fogva kezdődik magasabb és hatályosabb szereplése. Amikor Török e fontos jövőjű állást elfoglalta, a még akkor alig egy pár ezer tagot számláló pesti fiatal református egyház ügyei a legnagyobb zavarban voltak és a templom építéséből eredt adósságok oly teherrel súlyosodtak reá, hogy elmerüléstől kellett félteni. Török erélyére és ügyességére volt szükség, hogy az akkor még erőtlen, de fővárosi református egyházat nemcsak megmentse, hanem nagymértékben gyarapítsa is. Nagy szorgalommal és kitartással rendezte a zavaros ügyeket, kiegyenlítette a terheket, sőt, mintaszerű kormányzása alatt tőkét is gyűjtött a számára. 1845-ben a pesti egyházmegye [[esperes]]e, majd 1849-ben főesperese lett, 1860-ban pedig a protestáns autonómia győzelme után a dunamelléki egyházkerület szuperintendensévé választották. 1842-ben [[Székács József]]fel, akivel bensőséges barátságban élt s egy pályán járt, megalapították a [[Protestáns Egyházi és Iskolai Lap]]ot és gondosan, szabad szellemben szerkesztették azt 1848-ig (Székács), Török 1841-ben maga megindította az [[Egyházi beszédek tára]] című gyűjteményt, melyben több jeles egyházi beszéde jelent meg. Másik gyűjteményes nagy munkája, melyet Székács József társaságában adott ki mint ''Protestáns lelkészi tár'', a gyakorlati lelkészet körében előforduló egyházi munkálatok gyűjteménye. A lezajlott szabadságharc után következett néma időkben már ritkábban lépett fel az irodalom terén, mert előbb mint esperesnek, majd mint püspöknek az egyház ekkoriban sokszor bonyolult, kényes ügyei foglalták le minden idejét. A pesti református teológiai intézet és a virágzó főgimnázium főképpen az ő szilárd kitartásának és fáradozásainak köszönheti létét. 1854-ben folyamodott a kormányhoz, egyelőre csak egy teológiai intézet megnyithatásaért. 1855-ben személyesen ment fel Bécsbe az ügyet sürgetni s új eréllyel fogott a pénzgyűjtéshez. E buzgalom eredménye lett aztán, hogy 1855 októberében megnyílt a teológiai intézet - 1859-ben következett a főgimnázium megnyitása. Később, ismét gyűjtés útján, kedvező alkalommal olcsó áron megvették a híres [[Ráday-könyvtár]]at, megszerezték a [[Baldacci báró]] alapítványát, majd a Balssa-féle és több más kisebb-nagyobb alapítványt. Eközben sok küzdelmet kellett vívnia, főleg a kecskeméti nagy és hatalmas református egyház körül csoportosuló érdekekkel. Erős küzdelmek bontakoztak ki, amelyeket ő maga élénk, részint igen éles tollal, hitelesen írt le ''Korrajzok a dunamelléki helvét hitvallású egyházkerület életköréből, fő tekintettel a kecskeméti és pesti főiskolák ügyére'' című polemikus könyvében (Pest 1858). Korrajzai nagy vitát váltottak ki a [[kecskemét]]i egyház részéről (A kecskeméti ref. egyház felelete Török Korrajzaira, Kecskemét, 1859), sok nyilatkozatra, körlevélre stb. adtak alkalmat. Török Pálnak végül sikerült az egyházkerülettel elfogadtatnia azon elképzelését, hogy Budapesten teológiai, Kecskeméten jogi, [[Nagykőrös]]ön pedig tanárképző intézetetintézet, míg főgimnázium mindhárom helyen létesüljön. Törököt 1860-ban az autonómiáját visszanyert egyházkerület püspökké választotta és a király tanácsosi címmel is felruházta.