„Észlelés” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB |
|||
27. sor:
Az érzékcsalódás nem befolyásolható a látás esetében. Például Robles-De-La-Torre & Hayvard 2001-ben a tapintás érzékelésének kutatása során felfedezték, hogy a [[kinesztézia]] (az izmokban, inakban és ízületekben levő receptorokból származó információ egy végtag mozgásáról és helyzetéről) segít a korábbi tapasztalatok felelevenítésében.<ref name=Robles-de-la-torre2001>{{Cite journal | last1 = Robles-de-la-torre | first1 = Gabriel | last2 = Hayward | first2 = Vincent | year = 2001 | title = Force can overcome object geometry in the perception of shape through active touch | journal = Nature | pmid = 11473320 | volume = 412 | issue = 6845 | pages = 445–448 | doi = 10.1038/35086588 | postscript = <!--None-->}}</ref>
A kognitív elméletek elfogadják az inger "szegénységét". Ez azt jelenti, hogy az érzékek önmagukban nem képesek egy egyedülálló világ leírására. A mentális modell szerepe az érzékek gazdagítása. Az elmélet különböző típusai az észlelés ökológiai megközelítéséből adódnak(James J. Gibson foglalkozott ezzel a témával). Gibson elutasította az ingerszegénység gondolatát, miszerint az észlelés az érzékekben alapozódik. Ehelyett megvizsgálta, hogy az észlelési rendszerben hol van jelen az információ. A világ leképezése és a valós világ közti arány 1:1. Ebből az következik, hogy az érzékelést nem kell gazdagítani, direkt jelenség. Az észlelést, mint aktív folyamatot, erőteljesen támogatta J.J. Gibson. Ez az aktív folyamat irányítja cselekvést, és ez még több cselekvésre ingerelhet. Például ha már korábban észleltünk egy tárgyat, egy későbbi alkalommal eldönthetjük, hogy megközelítsük, vagy elkerüljük.
Az előre kialakult vélemények képesek befolyásolni azt, hogy hogyan látjuk a világot. Tehát a cselekvés minden esetben attól függ, hogy mit észleltünk. Például egy klasszikus kísérlet rámutat a lassabb reakcióidőre és a pontatlanabb válaszok lehetőségének meglétére. Jerome Bruner kártyafigurákkal végzett kísérletet. Egy pakli kártyában felcserélte a szimbólumok színeit (például piros pikket és fekete szívet), és megfigyelték, hogy mennyi expozíciós időre van szüksége az alanynak a hiba felfedezésére.<ref>"On the Perception of Incongruity: A Paradigm" by Jerome S. Bruner and Leo Postman. ''Journal of Personality'', 18, pp. 206-223. 1949. [http://psychclassics.yorku.ca/Bruner/Cards/ Yorku.ca]</ref>
Arra is vannak bizonyítékok, hogy az agy bizonyos késedelemmel ad csak idegi impulzust a test távoli jelzéseire.<ref>[http://www.npr.org/templates/story/story.php?storyId=104183551 The Secret Advantage Of Being Short] by Robert Krulwich. ''All Things Considered'', NPR. 18 May 2009.</ref>
| |||