„Üveggyártás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB |
|||
5. sor:
[[Fájl:Fulgurite.JPG|100px|bélyegkép|jobbra|[[Fulgurit]]]]
A régi korok embere sok ezer éve a vulkanikus kőzetformációkban talált rá az '''obszidián'''ra (üvegesen megdermedt lávára), arra az alig átlátszó, fekete színű anyagra, amely minden valószínűség szerint a készített üveg elődje volt. A természet a Föld mélyéből előtörő izzó [[láva]]folyamokból tárta az indiánok elé az obszidiánt, - amit előbb eszközzé, majd dísztárggyá és fegyverré is alakított.
A természet egy másik anyagátalakító folyamatban is létrehozta az üveget: a becsapódó villám perzselő hője átalakítja a sivatag homokját. Csillámló, áttetsző, üvegszerű anyagot hoz létre, a [[fulgurit]]ot ([[villám]] olvasztotta üveg).
14. sor:
[[Fájl:Uvegmuvsor.jpg|left|thumb|450px|Az üveggyártás műveletsora a Salgótarjáni Üveggyárban]]
Az üveg az olvadék túlhűtése útján kapott amorf anyag. Az üvegolvadék hűlésekor viszkozitása eleinte növekszik, majd a szilárd testre jellemző mechanikai tulajdonságokra tesz szert. A megszilárdult üveg bár rideg és kemény anyag, de mégis a folyadékokra jellemző egyes tulajdonságokkal bír. Az üvegnek a folyékony állapotból szilárd állapotba való átmenete megfordítható folyamat, azaz az üveg újraolvasztható. Körülbelül 3000 évvel ezelőtt sikerült felfedezni az üvegkészítés titkát és azóta állítható elő mesterséges úton is az alábbi anyagokból:
* [[homok]]ból,
30. sor:
===Az üvegfúvás, a hagyományos öblösüveg-készítés===
Az üvegkészítés mesterségbeli ismeretei az ókori Egyiptomban alakultak ki egyesek szerint, és sokáig titkosak is voltak az üveg vegyi összetevőivel egyetemben.
Öblösüveg (vagy palack) kézi gyártásánál az üvegfúvó a tüdőből kifújt levegőárammal kényszeríti buborék alakúra a tüzes üvegolvadékot. Szerszáma az üvegfúvó pipa, amely 2-3 m hosszú és 1,5-3 cm átmérőjű vékony falú acélcső. A mester a pipa végét megmerítve olvadékot vesz ki a kemencéből, és lóbálás, forgatás közben egyenletes falvastagságú üreges testté fújja.
Egy későbbi találmány alkalmazásánál kő, agyag vagy fa (stb.) formába fújták az üveget. Ezt már nem kellett forgatni, mert az a formába helyezve további fúvással végleges alakot nyert. (A forma nyomai látszódhatnak két vékony oldalsó bordaként a termékeken, mint ha két félből ragasztották volna össze.) A homorúra faragott formafeleket szétnyitva kiemeli és a pipáról leüti a megformált üveget. A palackszáj kialakítása eleinte úgy történt, hogy az előzőleg letört, de visszamelegített felületet (végződést) fogóval alakította végleges alakra. A formán volt egy lehetőség, ahol megfoghatta az üvegfújó az egyik kezével – benne a félkész üveggel –, a másik kezében tart egy vasfogót (csipeszt), amivel lesimítja, eligazítja az érdes felületet.
Később, a csiszolási technológia alkalmazásával a palackok száját, talpát részben vagy teljes egészében simává alakították, így a balesetveszélyes száj és a talp „köldökcsapja” eltűnt.
| |||