„Őrült nők ketrece” változatai közötti eltérés

== Magyar kritikai visszhang ==

„A majdhogynem cselekmény nélküli történet humorforrása egyrészt az a fura féltékenykedésekkel tarkított „családi” élet, amelyben a két férfi főszereplő, a homoszexuálisok bárjának tulajdonosa és [[primadonna|„primadonnája”]] él, másrészt az a szemforgató erkölcsösködés viselkedés, amely éppen az előbb említettek jó szándékú, de kétbalkezes segítségével lepleződik le. Szellemes megoldások váltakoznak közepes színvonalú szokványötletekkel, olykor, például a film elején, még a rokoni kapcsolatokra vonatkozó késleltetett információ félrevezető hatását is felhasználja a rendező, Edouard Molinaro, akinek legnagyobb érdeme a jó színészválasztás és a találó környezetábrázolás. Nehéz sorrendet állítani a főszereplők között. Nincs is szükség rá.”<br>

 

„Egy [[Georges Feydeau|Feydeau]] és [[Georges Courteline|Courteline]] nyomdokain haladó hamisítatlan francia bohózattal van dolgunk, amit az tesz érdekessé, hogy hősei homoszexuálisok. Könnyű őket – túlságosan is könnyű – kigúnyolni, nevetségessé tenni. Jean Poiret színdarabja (Párizsban 500-szor ment telt házzal) elkerülte az alpári gúnyt, s ezt a kényes egyensúlyt Edouard Molinaro is megőrizte a mozi vásznán (jó passzban van, emlékezzünk csak ''A bajkeverő'' hibátlan rendezésére). A sikeres bulvárkomédiából adaptált film címe egyébként kettős értelmű: voltaképpen egy speciális törzsközönségű lokál elnevezése, melynek műsorában kizárólag transzvesztiták szerepelnek.”<br>