„Extragalaktikus csillagászat” változatai közötti eltérés

a
Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel
a (Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel)
[[Fájl:Andromeda constellation map.png|thumbnail|280px|Az [[Androméda csillagkép]]et ábrázoló csillagtérkép]]
 
Bár az Androméda-ködről már a X. században élt Al-Szufi arab csillagász is írt, a legtöbb ilyen objektum felfedezéséhez várni kellett a távcső feltalálásáig, sőt száz évvel azután sem ismertek több ilyen objektumot, mint a középkor tudósai. Aki először listát készített az égi ködökről, az [[Charles Messier]] francia csillagász volt az 1770-es években. Katalógusában, a róla elnevezett [[Messier-katalógus]]ban 103 objektumot sorolt fel (innen ered például az Androméda-köd M31 illetve a Triangulum-köd M33 kódszáma). Természetesen ezekről abban a korban egyáltalán nem lehetett tudni, hogy milyen távolságban vannak. Még a [[19. század]] végén sem volt könnyű megkülönböztetni a Tejútrendszer csillaghalmazait és ködeit a feltehetően extragalaktikus képződményektől. A szisztematikus kutatást a Messier Katalógus hatására az [[Uránusz]] [[bolygó]] felfedezője, [[William Herschel]] kezdte el, majd ezt folytatta fia, John Herschel. [[1864]]-ben tették közzé „A General Catalogue of Nebulae and Clusters of Stars” ''(Ködök és csillaghalmazok általános katalógusa)'' című munkájukat, a GC katalógust, mely már 5079 ilyen képződményt tartalmazott. Az [[1888]]-tőltól [[1908]]-ig terjedő időszakban Dreyer dán csillagász és munkatársai hozták létre a New General Calatogue (NGC) gyűjteményt és ennek kiegészítéseit, az Index Katalógusokat (IC I. és IC II.). Mindeddig a kutatók nagyrészt távcsöves észlelésre támaszkodtak. A fototechnika elterjedése során vették észre, hogy a galaxisok száma jóval nagyobb annál, mint amennyit érdemes lenne katalógusba foglalni. Az [[1930-as évek]]re már 12 000-re becsülték a számukat. Az [[1960-as évek]]ben már 800 000 extragalaxist tüntettek fel a fotókatalógusokban.
 
A tudomány számára az 1910-es, 1920-as években vált nyilvánvalóvá, hogy a mélyégobjektumok katalógusaiban szereplő ködök 90%-a nem galaktikus képződmény. A geometriai és [[Fotometria a csillagászatban|fotometria]]i távolságmérési módszerek alkalmazása során kiderült, hogy a Tejútrendszer legtávolabbi csillagainál is messzebb elhelyezkedő objektumokról van szó. Ezt erősítette, hogy a fotólemezeken már a csillagködök belső szerkezetét is ki lehetett venni. Ekkor hozták létre az első morfológiai osztályozásokat. Máig elterjedt [[Edwin Hubble]] galaxisosztályozási módszere ([[Hubble-típusok]]). Itt kell megjegyezni, hogy a galaxisok [[spektroszkópia]]i vizsgálata fontos [[kozmológia]]i felfedezéseket eredményezett. Hubble és munkatársai [[1931]]-ben arra a megállapításra jutottak, hogy a galaxisok távolsága egyenesen arányos a távolodási sebességükkel, sőt az univerzum minden extragalaktikus objektuma távolodik tőlünk, azaz a világegyetem tágul ([[Hubble-törvény]]).
168 346

szerkesztés