„Hóstát (Kolozsvár)” változatai közötti eltérés

a
Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel
a (Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel)
a (Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel)
Az 1585-ben megjelent [[Calepinus szótár]] a ''suburbia'' latin szót ''hostak''ként definiálja. Kolozsvár esetében azonban nem lehet a hóstátokat tulajdonképpeni külvárosoknak (suburbiumnak) definiálni, mert a középkori külvárosok történetük korai szakaszában rendszerint önálló települések voltak, egy-egy plébániatemplom körül. Ezzel szemben a kolozsvári hóstátokhoz az újabb kori eredet és az alkalomszerű kialakulás bélyege tapad. A hóstátok Kolozsváron nem önálló településként alakultak ki, hanem a városfalakon belül lakók mezőgazdasági területeinek összeolvadásával. Az, hogy a hóstát és a külváros fogalma összemosódott, annak köszönhető, hogy az egyre bővülő hóstátok körülnőtték a tulajdonképpeni várost. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy Kolozsvár esetében a külváros, azaz a hóstátok területe soha nem alkotott jogilag és közigazgatásilag sem külön városnegyedeket. A városfalakon kívüli fertályok mind a városfalakon belüli fertályok (kivéve az Óvár) fő utcáiról kapták nevüket: Magyar utcai fertály, a Közép utcai fertály, a Farkas utcai fertály és a Monostori utcai fertály. Jelentős körülmény, hogy ezen utcáknak van falakon belüli és falakon kívüli része, tehát az illető fertály is két részből állt: falakon kívüli (extra moenia) és falakon belüli (intra moenia). Sőt még az [[Óvár (Kolozsvár)|Óvárnak]] is volt falakon kívüli része, a [[Hídelve]]. Erről a hóstátról maradt fenn a legtöbb korabeli adat. Ezt a városrészt a 16-[[17. század]]ban ''Neustadt'', illetve ''Neustift'' néven említették az iratok. A név eredete valószínűleg onnan származik, hogy a Szent Erzsébet ispotály (németül ''stift)'' körül alakult ki. Hídelve kialakulása ahhoz is köthető, hogy az Óvárból induló, a [[Kis-Szamos|Szamoson]] átívelő híd főjénél alakult ki, hasonlóan más európai városokhoz ([[München]], [[Regensburg]] stb.).<ref>{{opcit|név=Benkő E.|cím=Kolozsvár magyar külvárosa a középkorban|oldal=14-15}}</ref>
 
A különböző hóstátokról szól Heltai Gáspár 1575-ben keletkezett leírása, valamint [[Szalárdi János]] 1660-osas krónikája [[II. Rákóczi György]]ről a következőket írja: a fejedelem Kolozsváron beszállván, népét is, „melly a kerítésen belől nem férne a kétfelől való hostattokba s Monostorra szállította vala”. Ugyanebben a kontextusban használja a kifejezést [[Broser Péter]] is, az 1690. december 10-én kelt feljegyzésében: „a tatár tábor[…] mely napon a hostátiakat rútul felégette az egész hidelvét, külső magyar-utczát, farkas-utczát”.<ref>{{opcit|név=Herepei J.|cím=Kolozsvár történeti helyrajza|oldal=273}}</ref>
 
A hóstátok vizsgálata során külön kérdés, hogy a városból kiinduló fontos utak mentén önálló települések alakultak ki, mint például [[Szentpéter (Kolozsvár)|Szentpéter]] falu, amely a későbbiekben összenőtt a várossal. A helytörténészek körében mai napig kérdés, hogy az ilyen esetekben az összenövés a falu felől haladt, vagy a város felől. Szentpéter falu esetében, egy 1370-ben kelt oklevél arról tesz említést, hogy Kolozsvár keleti, [[Szamosfalva]] felé eső szélén ''(prope metas ville Zamus falua)'' a lakosság egy halastavat létesített. Ez azt jelenti, hogy a [[14. század]] első felében Kolozsvár határai már túlléptek Szentpéteren.<ref>{{opcit|név=Benkő E.|cím=Kolozsvár magyar külvárosa a középkorban|oldal=15}}</ref>
Ugyancsak az említett munkából adatszerűen is kitűnik az a rég ismert tény‚ hogy a hóstátiak nagy többsége 10–15, gyakran előforduló családnevet viselt‚ 1899-ben ilyen volt a Butyka‚ Diószegi‚ Gombos‚ Kilin‚ Kiss‚ Kovács‚ Nagy‚ (Zágoni-) Szabó‚ Szász‚ Szilágyi‚ Török. A Kül-Magyar utcai hóstátiakra különösen az Albert‚ Bertalan‚ Boldizsár‚ Borbély‚ Butyka‚ Dezső‚ Furu‚ Füzi‚ Hatházi‚ Karsai Kászoni‚ Kiss‚ Kocsárdi‚ Nagy‚ Rácz, Szalma‚ Tárkányi nevek voltak jellemzőek. A Kül-Magyar utcai hóstát az északra eső szomszédos kis utcákat is felölelte. 1941-ben a kerület 117 hóstáti családja 46 nevet‚ 1979-ben a még azonosítható 30 család 21 nevet viselt. Ezt összevetve az 1914-es adattal‚ amikor az összeszámlált 180 család mindössze 57 nevet számlált‚ kitűnik‚ hogy a hóstáti közösség belső bomlását a névanyag felhígulása is tükrözi. A belső kohézió jele volt még a körzetenkénti [[endogámia]] is. Eleinte lehetőleg csak ugyanazon körzetbeli hóstáti fiatalok házasodtak‚ ha egy legény más körzeti lánynak próbált udvarolni‚ könnyen megcsúfolták a leány körzetének legényei. A közösségek összetartásának lazulását jelentették a körzetek közötti házasságok.<ref name="ReferenceB">{{opcit|név=Gaal Gy.|cím=Magyarok utcája|oldal=148}}</ref>
 
A 19. század végén Kolozsvár közigazgatási rendszerét is átalakították, és az egykori tizedek elveszítették önkormányzati jellegüket, 1888-benban pedig a tizedeket végképp felváltották a kerületek. A városnak öt kerülete volt (Belváros, Alsóváros, Kétvízköz, Hídelve, Felsőváros) valamint 1895-től, a városhoz csatolás után, [[Kolozsmonostor]] lett a hatodik kerület. A hóstátiak így elveszítették azt az önállóságukat, amit a korábbi rendszer biztosított számukra, azaz nem választhattak már önálló tisztikart. Ettől a pillanattól kezdve a hóstátok városi kerületekké váltak és ekkor kezdődött meg a hóstát népmozgalmi élete, amely során a város köré újabb peremkörzeteket alakított ki (Kerekdomb, Írisztelep, Bulgária-telep, Cukorgyár utca környéke, Tóköz, Kölesföld, Borháncs, Alverna és Békás).<ref>{{opcit|név=Pillich L.|cím=Kolozsvári Hóstátok – kolozsvári hóstátiak|kötet=Kolozsvár 1000 éve|oldal=282-283}}</ref> Az 1910-es évektől új jelenségként az anyahóstátból kiszorulók a külváros egyes körzeteiben telepedtek le‚ s így új hóstáti körzetek keletkeztek a külvárosban. A Kül-Magyar utcaiak például a [[Tóköz (Kolozsvár)|Tóköz]]‚ Cukorgyár utca és [[Bulgária-telep]] tájára telepedtek át szívesebben. Ezek közt az új negyedek és az anyahóstátok közt a rokoni és a házasodási kapcsolatok szorosak voltak még az 1940-es évekig.<ref name="ReferenceB"/>
 
Ez volt az a folyamat, amelynek eredményeként egy településföldrajzi megjelölés, amely mintegy két évszázad alatt a város jellegzetes arcélű és sajátos funkciót betöltő körzeteinek, az azokban lakóknak körzeti azonosítója lett, alig egy-két emberöltő alatt fokozatosan olyan identitásjelzővé vált, amely az egykori hóstátokból az újabb külterületekre kiszorult hóstátiakat, immár mint törzsgyökeres kolozsvári polgárokat az újonnan érkezőktől, a folyamatosan betelepülő magyar rurális ([[Kalotaszeg|Nádas-menti]], [[székelyföld]]i, [[aranyosszék]]i, [[mezőség]]i, [[szamoshát]]i) népességtől is markánsan elválasztja.<ref>{{opcit|név=Pillich L.|cím=Kolozsvári Hóstátok – kolozsvári hóstátiak|kötet=Kolozsvár 1000éve|oldal=283}}</ref>
165 521

szerkesztés