„Beniczky Lajos (ezredes)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Életpályája: letartóztatása
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel
13. sor:
1849 márciusában, a tavaszi hadjárat első szakaszában Görgei Artúr főparancsnok néhány száz fős különítmény élén kivezényelte a bányavárosok biztosítására. [[március 24.|Március 24-én]] [[Losonc]]on rajtaütött a császáriak közel ezer főből álló különítményén és háromszáz császári katonát fogságba ejtett.<!--A császáriakat vezető Almásy Károly ezredes azt jelentette Windisch-Grätz hercegnek, hogy hatezer fős magyar egység támadta meg, és ez az esemény is hozzájárult ahhoz, hogy a császári főparancsnoknak fogalma sem volt róla, hogy merre vannak a magyar csapatok.--> Csapataival jelentős szerepet játszott Felső-Magyarország középső részének felszabadításában. 1849 áprilisától ismét Zólyom vármegye és a bányavárosok kormánybiztosaként tevékenykedett. A cári intervenció megindulásakor egy ezerkétszáz fős különítmény élén sikeres gerillaharcot folytatott Grabbe vezérőrnagy Vág völgyébe benyomuló tizennyolcezer fős hadosztálya ellen, majd [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]nál csatlakozott a magyar főerőkhöz.
 
A szabadságharc bukása után az [[arad]]i hadbíróság kötél általi halálra ítélte, amit később kegyelemből húsz év kényszermunkára változtattak. [[1856]] végén, az általános amnesztia során kiszabadult, és Pesten egy bányatársaság alkalmazottjaként dolgozott. [[1861]]-ben a [[Határozati Párt]] tagja és országgyűlési képviselő lett, mandátumáról azonban 1861 őszén az ''ideiglenes katonai igazgatás'' ([[provizórium]]) bevezetésekor lemondott. [[1864]]-banben [[Almásy Pál (politikus)|Almásy Pál]]lal és [[Nedeczky István]]nal szervezkedésbe kezdett Magyarország függetlenségének helyreállítására, amit a 48-as törvények alapján képzeltek el. 1863-ban z összesküvőket (Almássy Pál, Nedeczky István, Lezsák Lajos, Sebess Emil, Szelestey László, Gáspár Lajos, Klementesz Gábor, Vidacs János, Asbóth Lajos, Máriássy Béla, Plachy Lajos, Nedeczky Jenő, Zambelly Lajos) letartóztatták Beniczky Lajossal együtt és Pesten a Károly-kaszárnyában bebörtönözték őket.<ref>[http://mek.niif.hu/00800/00893/html/doc/c400577.htm Szilágyi: A forradalmi irány utolsó kisérlete és a provisorium külpolitikája]</ref> [[1918]]-ban vált ismertté, hogy a szervezkedés egyik résztvevője, [[Asbóth Lajos]] az osztrák rendőrség besúgója volt. Beniczky Lajost [[1865]] januárjában előbb halálra, majd húsz év várbörtönre ítélték. A [[kiegyezés]]t követő kiszabadulása után részt vett a honvédegyleti mozgalom szervezésében, a Pest városi honvédegylet és a Honvédegyletek Országos Választmányának egyik alelnöke volt.
 
1868. július 16-án eltűnt, holttestét néhány nappal később a [[Duna|Dunából]] fogták ki. Mivel a kiegyezés után is következetesen kiállt a 48-as eszmék mellett, feltehetően politikai gyilkosság áldozata lett. Visszaemlékezéseit [[Steier Lajos]] rendezte sajtó alá és adta ki ''Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos és honvédezredes visszaemlékezései és jelentései az 1848/49-iki szabadságharcról és tót mozgalomról'' címmel Budapesten 1924-ben.