„Beniczky Lajos (ezredes)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Életpályája: letartóztatása |
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
||
13. sor:
1849 márciusában, a tavaszi hadjárat első szakaszában Görgei Artúr főparancsnok néhány száz fős különítmény élén kivezényelte a bányavárosok biztosítására. [[március 24.|Március 24-én]] [[Losonc]]on rajtaütött a császáriak közel ezer főből álló különítményén és háromszáz császári katonát fogságba ejtett.<!--A császáriakat vezető Almásy Károly ezredes azt jelentette Windisch-Grätz hercegnek, hogy hatezer fős magyar egység támadta meg, és ez az esemény is hozzájárult ahhoz, hogy a császári főparancsnoknak fogalma sem volt róla, hogy merre vannak a magyar csapatok.--> Csapataival jelentős szerepet játszott Felső-Magyarország középső részének felszabadításában. 1849 áprilisától ismét Zólyom vármegye és a bányavárosok kormánybiztosaként tevékenykedett. A cári intervenció megindulásakor egy ezerkétszáz fős különítmény élén sikeres gerillaharcot folytatott Grabbe vezérőrnagy Vág völgyébe benyomuló tizennyolcezer fős hadosztálya ellen, majd [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]nál csatlakozott a magyar főerőkhöz.
A szabadságharc bukása után az [[arad]]i hadbíróság kötél általi halálra ítélte, amit később kegyelemből húsz év kényszermunkára változtattak. [[1856]] végén, az általános amnesztia során kiszabadult, és Pesten egy bányatársaság alkalmazottjaként dolgozott. [[1861]]-ben a [[Határozati Párt]] tagja és országgyűlési képviselő lett, mandátumáról azonban 1861 őszén az ''ideiglenes katonai igazgatás'' ([[provizórium]]) bevezetésekor lemondott. [[1864]]-
1868. július 16-án eltűnt, holttestét néhány nappal később a [[Duna|Dunából]] fogták ki. Mivel a kiegyezés után is következetesen kiállt a 48-as eszmék mellett, feltehetően politikai gyilkosság áldozata lett. Visszaemlékezéseit [[Steier Lajos]] rendezte sajtó alá és adta ki ''Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos és honvédezredes visszaemlékezései és jelentései az 1848/49-iki szabadságharcról és tót mozgalomról'' címmel Budapesten 1924-ben.
|