„VII. Lajos francia király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
||
64. sor:
A keresztes vállalkozás legnagyobb hatású negatívuma a királyi pár viszonyának megromlása volt. Amikor Lajos [[Antiókhia|Antiókhiában]] bejelentette, hogy inkább a [[Jeruzsálemi Királyság]]ba vonul, ahova időközben a betegeskedése miatt Konstantinápolyba visszavonult, majd a hajón Szentföldre érkezett Konrád is megjött, Eleonóra válással fenyegette meg férjét. Eleonóra sokkal határozottabbnak bizonyult Lajosnál, aki túlzottan jámbor és naiv volt. A francia királynak valósággal el kellett rabolnia asszonyát a vele hírbe hozott Rajmund gróf palotájából, amikor dél felé indult. A damaszkuszi kudarcot követően valószínűleg nem kis részben a Franciaországban elkerülhetetlen válás és annak politikai következményei tartották vissza a királyt a gyors hazatéréstől. [[1149]] novemberében hazatérve meg is kezdődött a válási procedúra, azonban egyelőre Jenő pápa és [[Suger apát]] közbenjárására sikerült elsimítani az ellentéteket. [[1150]]-ben, öt évvel első leányuk, [[Franciaországi Mária|Mária]] születése után világra jött a pár második gyermeke, [[Franciaországi Alix|Alix]]. Az új hercegnő azonban nem hozta közelebb egymáshoz a szülőpárt, így felújították a válási eljárást. Immár a megfontolt Suger apát is elhunyt, úgyhogy a válásnak nem lehetett akadálya.
A jogtudósok kiderítették, hogy Lajos és Eleonóra túl közeli rokonok ([[kánonjog]]ilag ötödfokúak, [[polgári jog]]ilag viszont csak kilencedfokúak), így a pár elválasztatott [[1152]]. [[március 18.|március 18-án]]. [[Május 18.|Május 18]]-
== Külpolitikai ügyek ==
74. sor:
A konfliktus újabb forrása [[1164]]-ben alakult ki, amikor az angol királyi önkény elől annak hajdani ivócimborája, [[Becket Tamás]] [[canterbury]]i érsek Lajosnál keresett menedéket. A főpap [[1170]]-ig élvezte VII. Lajos vendégszeretetét, hazatérése után pedig meggyilkolták. Hamarosan [[szent]]ként tisztelték, és még maga Lajos király is elzarándokolt a sírjához [[1179]]-ben, amikor fia betegeskedett, és félő volt, hogy a monarchia ismét örökös nélkül marad.
[[1169]]-ben született megállapodás Henrik második fia, a később Oroszlánszívűnek nevezett [[I. Richárd angol király|Richárd]] és VII. Lajos Adél nevű lányának összeházasításáról, ami azonban sosem valósult meg. Ezzel ellentétben [[1172]]-ben létrejött az [[1158]]-
Henrik 1174-es diadalát követően megerősítették a Richárd és Adél összeházasításáról kötött szerződésüket, végül [[1177]]. [[szeptember 29.|szeptember 29-én]] [[III. Sándor pápa]] közbenjárására a két uralkodó kibékült [[Ivry]]ben. VII. Lajos már nem fordult többet Henrik ellen, ám fia, Fülöp Ágost folytatta harcát ő és az utódai ellen, igaz, még apja életében, [[1180]]. [[június 22.|június 22-én]] egy megnemtámadási szerződést kötött a két fél.
| |||