A [[Benito Mussolini|Mussolini]] által kezdeményezett olasz modernizációs program keretében kezdték építeni [[1928]]-benban. Tervezője Enrico Del Debbio, olasz építész volt. A stadion a Foro Italico nevű hatalmas sportpark egyik központi létesítményeként nyílt meg [[1932]]-ben. Már [[1937]]-ben jelentősen bővítették, hogy a stadiont alkalmassá tegyék az 1940-es nyári olimpiai játékok atlétikai versenyszámainak lebonyolítására.<ref>A játékok rendezési jogát eredetileg [[Tokió]] kapta, ám az 1936-ban kitört japán-kínai háború miatt megvonták tőle. [[Olaszország]] szívesen megrendezte volna az olimpiát, ezért kezdtek a stadion bővítésébe. A játékokat végül [[Helsinki]]nek ítélték, de a [[második világháború]] kitörése miatt ott sem kerülhetett rá sor.</ref> Befogadóképessége ekkor 72 698 fő volt. Az [[1950-es évek]]ben [[Róma]] újból benyújtotta olimpiai pályázatát, amely ezúttal elnyerte a rendezés jogát. [[1953]]-ban ''Stadio dei Centomila'' névre keresztelték és az 1960-as olimpiai játékok kezdetéig nagyszabású felújításon esett át. [[1960]]-ban e stadionban rendezték az olimpia megnyitó ünnepségét és egyes [[ló|lovas]] versenyszámokat. Neve azóta hivatalosan is Olimpiai Stadion. A [[20. század]] második felében a stadion rendszeresen volt vendéglátója az európai labdarúgás legjelentősebb eseményeinek. [[1987]]-ben atlétikai világbajnokságot, [[1990]]-ben pedig a labdarúgó világbajnokság mérkőzéseit rendezték a stadionban.
