„Giulio Caccini” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a infobox egységesítése ld.: Wikipédia-vita:Sablonműhely#Színész infobox AWB |
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
||
36. sor:
A Perivel folytatott versengéssel egy időben rendkívül nevetséges szópárbajt folytatott arról, hogy tulajdonképpen ő a monódia megteremtője. Ma minden zenetörténész egyetért abban, hogy a monódia kialakítása egy hosszú folyamat eredményként jött létre, amely semmiképpen sem köthető egy ember nevéhez és ha az elméleti megalapozásról van szó, akkor abban a legnagyobb érdeme [[Vincenzo Galilei]]nek volt. Az azonban igaz, hogy Caccininek volt döntő szerepe a dallamosság és az énekhang elsődlegességének hangsúlyozásában. Mindenesetre ő maga kinevezte magát a monódia feltalálójának.
Karrierista törekvéseiben nem tekintett senkit és semmit, [[Emilio de Cavalieri|Cavalierit]] is kitúrta a [[IV. Henrik francia király|IV. Henrik]] és [[Medici Mária francia királyné|Medici Mária]] házasságakor tartandó ünnepségek zeneigazgatói állásából. De akárhogy is ügyeskedett, az 1600-as évekre csökkent a befolyása a zenei életben és szép lassan Peri került előtérbe. 1614-ben firenzei Santa Annunziata kórusának lett a vezetője. 1618-
Caccini mint alkotóművész az operairodalom három korai alkotásával (''Dafne'', 1598; ''Euridice'', 1600; ''Il Rapimento di Cefalo'', 1600), illetve, ''Le nouve musiche'' című szóló [[madrigál]] gyűjteményével írta be nevét a zenetörténetbe. Alapvető célja egyfajta dallamos énekbeszéd létrehozása volt. Többek között ő is kivette részét a [[stile recitativo]] megalkotásából. Ebből később két alapvető zenei forma alakult ki. Egyrészt létrejött a [[secco recitativo]] (a stile recitativo egyszerűsödött és szárazabb lett) másrészt kialakult a díszített, dallamot előtérbe helyező [[ária]]. Az ''Euridice'' és a ''Le nouvo musiche'' cd kiadásban is hozzáférhető az érdeklődők számára.
|