„Hadtörténelmi Közlemények” változatai közötti eltérés

a
Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel
a (Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel)
Ez alapvetően folytonosságot jelentett, ugyanis az 1910-ben napvilágot látott újabb folyóiratszám önmagát is XI. évfolyamként határozta meg és emellett minden tekintetben méltó folytatása volt a korábbi lapszámoknak: mind szerkezetében, mind tartalmában és műszaki kialakításában a korábbi számokhoz igazodott. Tartalmilag pedig a folyóirat továbbra is a pozitivista, polgári, konzervatív-liberális történetfelfogást tükrözte, tanulmányai nem voltak mentesek a nemzetépítő, hadi ügyekben historizáló ideológia-építéstől sem.
 
Azonban hiába kezdődött biztatóan a munka, a világháborús évek súlyos megpróbáltatásokat jelentettek az egész szakma számára, sőt 1918-tőltól újabb szünet következett a HK életében. Ennek lefedésére és a folytonosság érdekében [[Pilch Jenő]] szerkesztésében utólag jelent meg az 1919-1921. évfolyamok összevont, mindösszesen tizennégy ív terjedelmű száma. Az [[1922]]-ben újrainduló folyóirat [[Habsburg József magyar kormányzó|József főherceg]] irányítása alatt ebben az időszakban kiemelten az [[első világháború]] roppant részletes, napról napra történő feldolgozásába kezdett bele. Majd az 1930-as évek egyértelműen a szakmaiság legkiemelkedőbb időszakának tekinthetők a Hadtörténelmi Közlemények [[második világháború]] előtti történetében. A folyóirat mindvégig kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes maradt, amiben jelentős szerepe volt a szerkesztőnek: Pilch Jenő elévülhetetlen érdemeket szerzett a folyóirat színvonala tekintetében, de a hadtörténetírás jelentőségét mutatja, hogy a 30-as évektől kezdve az MTA Hadtudományi Bizottságának tagjai között találjuk [[Angyal Dávid]]ot, [[Domanovszky Sándor]]t, [[Eckhart Ferenc]]et, [[Gombos Ferenc Albin|Gombos F. Albint]], [[Gyalókay Jenő]]t, [[Hajnal István]]t, [[Hóman Bálint]]ot, [[Károlyi Árpád (történész)|Károlyi Árpád]]ot, gróf [[Klebelsberg Kunó]]t, [[Mályusz Elemér]]t, [[Markó Árpád]]ot, [[Pilch Jenő]]t, [[Szekfű Gyula|Szekfű Gyulát]].<ref name="Acs_03">''Ács Tibor: A Hadtörténelmi Közlemények első száz évéről. 1919-1944.. Hadtörténelmi Közlemények 1990/3. sz.''</ref>
 
A folyóirat számára a második világháború újabb, ez alkalommal kimondottan súlyos válságot hozott: az 1943-as évfolyamot követően (1944-től kezdődően) ismét egy évtizedig szünetelt a lap működése. Az újabb jelentős korszakváltás 1954-ben érkezett el, amikor a Hadtörténeti Intézet újrakezdte a folyóirat szerkesztését és kiadását. Az első számban, az ''Új folyam''-ra keresztelt kiadásban, [[Borus József]] akkori főhadnagy és kijelölt szerkesztő értékelte a magyar hadtörténetírás helyzetét és feladatait. Írása teljes mértékben alkalmazkodott a korszak elvárásaihoz és megalapozta a [[Marxizmus|marxista]] történetfelfogáson alapuló évtizedeket a folyóirat életében. Ahogy az [[államszocialista]] rendszer képes volt a politika- és eszmetörténetet is minden tekintetben saját céljainak alárendelni, ugyanúgy járt el a hadtörténelem legmeghatározóbb fóruma esetében is. A [[Rákosi Mátyás|Rákosi]]-[[Kádár János (politikus)|Kádár]]-korszak posztsztálinista történetírása javarészt a magyar történelem forradalmi alakjaira koncentrált és a szocialista forradalmiság jegyében emelte piedesztálra [[Dózsa György|Dózsát]], [[Bocskai István|Bocskait]], [[II. Rákóczi Ferenc|Rákóczit]], [[Kossuth Lajos|Kossuthot]] vagy [[Kun Béla (népbiztos)|Kun Bélát]].<ref>''Hadtörténelmi Közlemények 1954/1. sz.''</ref>
168 346

szerkesztés