„Tczew” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
|||
54. sor:
Tczew első írásos említése 1198-ból maradt ránk, amikor Grzymisław [[swiecie]]i herceg földbirtokot ajándékozott Pomerániában a gdański [[Máltai lovagrend|johannita]] lovagoknak. Az itt említett '''Trsow''' Tczewet jelölte. A 13. században már valószínűleg volt plébániája. A város nevének eredete máig nem tisztázott. A 12-13. századi oklevelekben kétféleképpen fordul elő: ''Trsow'' ez vagy etruszk, vagy a lengyel takács szóból származik, illetve ''Derszewo'', ami azt jelenti, hogy Dersław birtoka.
A [[Visztula]] fokozódó gazdasági jelentősége és a környék növekvő lakossága szükségessé tette vár építését és azt, hogy II. Sambor herceg székhelyét Lubiszewből Tczewbe tegye [[1252]]-53 telén. 1258-ban városi tanács alakult még ugyancsak II. Sambor engedélyével. Ez az aktus megelőzte a városjogokat, ami Lengyelországban példátlan volt. A városi tanács korábban alakult meg itt, mint [[Wrocław]]ban ([[1261]]), [[Krakkó]]ban ([[1264]]) vagy [[Poznań]]ban ([[1280]]), ahol a tanács csak néhány évvel a várossá válás után alakult meg. 1260-ban Tczew [[lübeck]]i mintájú városjogokat kapott II. Sambortól. A városban felvirágzott a kereskedelem és kézművesipar. Zamożnośćon kibővítették a vámkamarát a Visztulán. Kikötőt nyitottak, melybe felhajóztak a folyón a nyugati kupecek, és a pénzverdéjük széles körben beváltható ezüst [[dénár]]okat vert. A Gdański Pomeránia utolsó uralkodója, II. Mściwój [[1289]]-
[[1308]]-ban Tczewet elfoglalta a [[Német lovagrend]]. Birtokukba került a városi privilégiumok oklevele, a városi pecsét és a lübecki törvénykönyv. A városi önkormányzatot több, mint fél évszázadra felfüggesztették. Ehelyett a keresztesek új privilégiumot és törvénykönyvet adtak 1364-ben [[chełmno]]i mintára.<ref>K.Korda, Gdy miasto upadło. Zdobycie Tczewa przez Krzyżaków w 1308 roku, Kociewski Magazyn Regionalny, nr 2, 2001</ref>
| |||