|
[[Fájl:Gregor Reisch, Margarita Philosophica, Typus Logice.jpg|thumb|250px|[[Gregor Reisch]], Typus logicae, ''Margarita Philosophica'', 1503/08(?). A logika alapszituációját ábrázoló metszet. Az ''igazság'' és a ''hamisság'' mint vadászebek hajszolják a nyúl képében menekülő következtetési problémát. A vadász fegyverei a helyes következtetési szabályok, a szillogizmusok.]]
A '''logika''' az érvényes következtetések és bizonyítások, illetve az ezzel összefüggő filozófiai, matematikai, nyelvészeti és [[tudományos módszertanmódszer|tudományos módszertani]]i kérdések tudománya.<ref>„A logika az érvényes következtetés alapelveivel foglalkozik [...] a logika nem egyszerűen a helyes érvelés, hanem a helyesség törvényeire vonatkozó elmélet[...]” W. C. Kneale - M. H. Kneale: ''A logika fejlődése'', Gondolat, Bp., 1987.</ref><ref>Arisztotelész Első Analitikájának első mondta: „Először is meg kell mondanunk, hogy mi [jelen] érdeklődésünk tárgya, és milyen jellegű tudomány, amibe tartozik: tárgya a bizonyítás és a bizonyító jellegű tudományok.” [http://ebooks.adelaide.edu.au/a/aristotle/a8pra/book1.html] Emellett fontos kiemelni, hogy Arisztotelész a logikát eszköznek (organon) tekintette a későbbi tudományos értekezései számára azzal a céllal, hogy tudományosnak tekinthető kijelentések formáját és szabályait ezekben összefoglalja.</ref><ref>Arisztotelész megfogalmazásával teljes összhangban áll Tarski véleménye: „A nyelvi konstansok, amikkel minden tudományban foglalkoznunk kell két fő részbe sorolhatók. Az első csoport elméletspecifikus. Például az aritmetikában ilyenek a számnevek [...] Másrészt az aritmetika legtöbb mondatában jelen vannak sokkal általánosabb természetű szavak is, melyeket nap mint nap használunk a természetes beszédben is, amik elengedhetetlenek a gondolataink közlésében és melyek függetlenek a beszélgetések tárgyától. Ilyen szavak például a »nem«, »és«, »vagy«, »létezik«, »minden« és ide tartozik még sok más is. Van ezeknek egy saját tudományuk, a logika, mely minden tudomány alapjának tekinthető és melynek a szándéka, hogy ezek szavak jelentését szabatosan megfogalmazza és használatuk szabályait rögzítse.” in: Tarski, ''Introduction to Logic and to the Methodology of Deductive Sciences'' p17, 4th ed, Oxford Univ. Press, 1994</ref> A logika a filozófia része egyfelől a hagyományos besorolás miatt, másrészt amiatt, hogy a logikai elméletek szoros kapcsolatban vannak [[ismeretelmélet]]i és [[nyelvfilozófia]]i kérdésekkel. Ezen felül a [[19. század]] vége óta a logika elválaszthatatlanul összefonódott a matematikával. A matematikai elméletek láttathatók logikai elméletekként, a logikaiak pedig gyakran jól vizsgálhatók matematikai eszközökkel.
A logika alapfeladata, hogy olyan formai kritériumokat tárjon fel, amelyek szerint egy adott igaz, vagy igaznak feltételezett ''p''<sub>1</sub>, ''p''<sub>2</sub>, , …, ''p''<sub>''n''</sub> állítások (azaz a '''[[premissza|premisszák''']]) esetén helyesen következtethetünk egy ''q'' kijelentés (a '''[[konklúzió''']]) igazságára. Szimbolikusan a következtetés:
:<math>\frac{p_1,\;p_2,\;...\;,\;p_n}{q}</math>
Amit úgy foglalunk szavakba, hogy: „Tudjuk, ''p''<sub>1</sub>, ''p''<sub>2</sub>, , …, ''p''<sub>''n''</sub> fennáll. Tehát ''q'' is fennáll.” Például érvényes a következő sokat emlegetett következtetés:
|
