Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel
Ulászlót hívei [[I. Ulászló magyar király]] néven egy alkalmi koronával megkoronázták, ami polgárháborúhoz vezetett Magyarországon. A Jagelló-ellenes ellenzék élen egy huszita hadvezér állt, [[Jiskra János]], aki támogatta Erzsébetet, Ulászlót viszont többek között [[Hunyadi János]] segítette. A polgárháború 1442 decemberéig tartott, de döntő eredményt nem hozott; a két fél kimerült és fegyverszünetet kötött.
 
1443-benban Ulászló hadjáratot kezdett a törökök ellen, amely az ő győzelmét hozta, és 10 éves fegyverszünetet kötöttek [[Szeged]]en. De a pápai legátus, [[Giuliano Cesarini]] rábeszélésére a király megszakította a fegyverszünetet és 1444-ben újabb, ezúttal rosszul előkészített hadjáratot indított, ami kezdeti sikerek után a vereséggel és Ulászló halálával végződő [[várnai csata|várnai csatához]] vezetett. A csata után a lengyelek „Várnai Ulászlónak” (''Władysław Warneńczyk'') nevezték el a királyt.
 
== IV. Jagelló Kázmér ==
1454. szeptember 18-án a lengyel hadsereg vereséget szenvedett a [[Konitzi csata (1454)|konitzi]] (Chojnice) csatában és a Lovagrend visszaszerezte elvesztett területeinek többségét.<ref>J. Bardach, ''Kazimierz Jagiellończyk'', [in:] ''Poczet królów i książąt polskich'', Czytelnik, Warszawa 1987, 297. oldal</ref> A lengyelek legnagyobb problémája a pénz hiánya volt – a sorozott hadsereg teljesen alkalmatlan volt a modern erődök elfoglalására, zsoldosokat kellett fogadniuk. Végül a király és a gazdag porosz városok ([[Gdańsk]], [[Elbląg]], [[Toruń]]) óriási pénzügyi erőfeszítésük révén zsoldoshadsereget szerveztek, amelynek vezére Piotr Dunin lett.<ref>P. Jasienica, ''Polska Jagiellonów'', Warszawa, 1983, 200. oldal</ref> A Lovagrendnek viszont bőven volt pénze, ráadásul [[III. Frigyes német-római császár]] és [[III. Callixtus pápa]] is támogatták (a pápa átkot mondott Kázmérra és a Porosz Szövetségre).
 
De 1456 után még a Lovagrend is pénzügyi bajokba került. 1457-ben a lengyelek megszerezték [[Malbork]]ot, mert a Lovagrend elmaradt a vár legénységét megillető zsold kifizetésével. Így, amikor a lengyelek kifizették a legénységet, azok átadták a várat.<ref>J. Bardach, ''Kazimierz Jagiellończyk'', 298. oldal</ref> A háború végső eredményéről a [[schwetzi csata]] (''Świecino'' – falu Kasúbiában) döntött 1462-banben, amelyet a lengyel zsoldoshadsereg nyert meg Dunin parancsnoksága alatt. 1463-ban a [[Gdańsk]] és [[Elbląg]] magánflottája (ún. ''flota kaperska'') vereséget mért a lovagrendi hadiflottára a Visztula-öbölben (''Zalew Wiślany''), 1466-ban megadta magát a konitzi (''Chojnice'') erőd, a lovagi ellenállás utolsó fészke és a Lovagrend békét kért.<ref>M. Bogucka, ''Kazimierz Jagiellończyk'', 81. oldal</ref>
 
1466. október 19-én aláírták a [[második thorni béke|toruni békét]]. Lengyelország megkapta Kelet-Pomerániát (Gdański Pomerániának is nevezték), [[Malbork]]ot, [[Elbląg]]ot, [[Chełmno]] vidékét (''Ziemia Chełmińska'' – terület a Visztula-kanyarban, [[Bydgoszcz]]tól keletre, ahová 1247-ben [[Konrád lengyel fejedelem|Mazóviai Konrád]] fejedelem behívta a Lovagrendet) és Warmiát (németül ''Ermland'') [[Olsztyn]] központtal. Ezt a területet „Királyi Poroszországnak” (''Prusy Królewskie'') nevezték el; Poroszország többi része – '''Rendi Poroszország''' (''Prusy Zakonne'') néven – megmaradt a Lovagrend birtokában mint Lengyelország hűbéri földje. 158 év után Lengyelország visszaszerezte a nyílt tengeri kijáratot és a fennhatóságot a Visztula egész folyása mentén.
1475-ben Törökország elfoglalta [[Feodoszija|Kaffát]], egy [[genova]]i kereskedőtelepet a [[Krím]] félszigeten. 1484-ben a törökök meghódították [[Chilia Veche|Kiliát]] és [[Dnyeszterfehérvár]]t a Lengyelországgal szomszédos [[Moldva|Moldvában]], amivel elvágták Lengyelországot a [[fekete-tenger]]i kereskedelemtől. [[III. István moldvai fejedelem|Nagy István]] moldvai fejedelem Jagelló Kázmértól a fegyveres segítséget kért. Cserébe 1485 szeptemberében hűbéresküt tett Kázmérnak, ami a 18 évig tartó török-lengyel háborúhoz vezetett. Kázmér azonban halogatta a támogatást Moldvának, inkább a [[Krími Tatár Kánság]]nak szentelt több figyelmet, ezért a moldvai fejedelem már egy évvel később elismerte a török fennhatóságot.<ref>M. Derwich (szerk.), ''Monarchia Jagiellonów (1399-1586)'', Wrocław 2004, 86. oldal</ref>
 
A [[Kijevi Rusz]]ra és [[Podólia|Podóliára]] évente rátörtek krími tatár seregek, megsarcolva a városokat és foglyul ejtve emberek ezreit. 1482-banben a tatárok feldúlták [[Kijev]]et.<ref>M. Bogucka, ''Kazimierz Jagiellończyk'', 95. oldal</ref> A Krími Kánság egyre inkább török befolyás alá került, mert a másik oldalon tartania kellett az erősödő Moszkvai Nagyfejedelemségtől és Lengyelországtól.
 
=== Harc Magyarországért a Jagelló-ház és a Habsburgok között ===
Öreg Zsigmond három háborút viselt [[Moldva]] ellen:
* '''1509-1510:''' 1502-ben [[Sándor lengyel király|Jagelló Sándor]] meghódította Pokuttyát (''Pokucie'') – a [[Bukovina|Bukovinától]] északkeletre fekvő országot. 1509-ben [[III. Bogdán moldvai fejedelem]] lerohanta ezt az országot és megostromolta [[Kamjanec-Pogyilszkij]]t meg [[Lviv]]ot. Egy évvel később aláírták a békét.
* '''1530-1531:''' 1530-benban [[IV. Péter moldvai fejedelem|Petru Rareş]] (''Piotr Raresz''), a török szultán engedelmével, egyetértve [[III. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem]]mel belépett Pokuttyába. 1531-ben a lengyelek legyőzték a moldvaiakat ([[obertini csata]]), de nem volt szabad belépniük a török hűbéres területére. 1533-ban Lengyelország aláírta [[Isztambul]]ban a mindkét uralkodó élete végéig érvényes békét, amellyel a lengyelek lemondtak [[Moldva|Moldvára]] és [[Havasalföld]]re vonatkozó követelésekről.
* '''1535-1538:''' A háború következtében Lengyelország visszaszerezte Pokuttyát, de a moldvaiak elűzték Petru Rareşt és Moldvában növekedett a török befolyás.
 
[[Fájl:Zygmunt II August.jpg|thumb|left|140px|II. Zsigmond Ágost [[Jan Matejko]] képén]]
[[Fájl:Barbara Radzivił. Барбара Радзівіл (1565).jpg|thumb|left|140px|Barbara Radziwiłł]]
[[I. Zsigmond lengyel király|Öreg Zsigmond]] meghalt 1548. április 1-jén. Utódja az egyetlen fia, '''[[II. Zsigmond Ágost lengyel király|II. Zsigmond Ágost]]''' lett – tízéves gyerekként 1530-benban, még apja életében megkoronázták. 1544-től ő kormányozta a Litván Nagyfejedelemséget.
 
Zsigmond Ágost, még az apja társuralkodójaként, kezdetben az anyja, Bona királyné, nagy befolyása alatt volt – de ez egyre kevésbé tetszett neki. A függetlenedésre törekvő Zsigmond Ágost és nagyrávágyó Bona között összeütközés tört ki, amely eszkalálódott, miután a királyfi átköltözött Vilnába (1544) litván nagyfejedelemként, aminek következtében nagy mértékben megszabadult édesanyja hatástól.
Miután Zsigmond Ágost első felesége, [[Habsburg Erzsébet osztrák főhercegnő|Habsburg Erzsébet]] ([[II. Ulászló magyar király|II. Jagelló Ulászló]] unokája) 1545-ben gyermektelenül meghalt, 1547-ben titokban elvette a litván főúri családból származó [[Radziwiłł Barbara lengyel királyné|Barbara Radziwiłł]]ot. Amikor 1548-ban, I. Zsigmond halála után, bejelentette házasságát, a lengyel köznemesség és Bona megpróbálták semmissé nyilvánítani azt, mert rangon aluli házasságnak tartották (de valójában féltek a Radziwiłł-család befolyásától). Az összeütközés Bona és Zsigmond között annyira komoly lett, hogy az özvegy-királyné átköltözött Mazóviába lányaival együtt, de a hívei gyakran felléptek szejmokon<ref name=sejm/> Zsigmond ellen,<ref>J. Tazbir ''Zygmunt August'', [in:] ''Poczet królów i książąt polskich'', Czytelnik, Warszawa, 1987, 340. oldal</ref> amivel aláásták az ifjú király tekintélyét. Végül a király legyőzte a szejm ellenkezését és sikerült megkoronáztatnia Barbarát, 1550-ben, de királyné már 1551-ben gyermektelenül meghalt (voltak gyanúsítások, hogy Bona mérgezte meg, de nem volt semmi bizonyíték – Barbara valószínűleg [[méhnyakrák]]os volt).
 
A király [[1553]]-ban hármadik házasságot kötött első felesége féltestvérével, [[Habsburg Katalin lengyel királyné|Katalinnal]], de a házaspár nem nagyon kedvelte egymást és nem volt gyereke. [[II. Zsigmond Ágost lengyel király|II. Zsigmond Ágost]] meghalt 1572-banben Knyszynban (városka [[Podlasiei vajdaság|Podlasiében]]). Halálával kihunyt a Jagelló férfias vonala és megkezdődött az első ''interregnum''.
 
=== Litván-orosz háború (1558-70) ===
147 788

szerkesztés