„Siemens–Martin-acélgyártás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
A(z) Open-hearth.jpg nevű fájlt Green Giant törölte a Commonsból: „Copyright violation; see c:Commons:Licensing: Email from Houghton Mifflin Harcourt (trade publishers) ([[:c:ticke |
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
||
10. sor:
== A találmány ==
Pierre-Émile Martin eljárása különbözött minden korábbi [[acélgyártás]]i módszertől. Martin tulajdonképpen a [[kavaró acélgyártás]]t akarta továbbfejleszteni, hogy folytacélt tudjon előállítani. Elképzelése az volt, hogy egy lapos, teknő alakú kemencében olvasztja meg a nyersvasbetétet, és a nyersvasfürdő fölött gázlángot vezet el, amivel a fürdő folyamatosan megújuló felületi rétegéből ki tudja égetni a [[Nyersvasgyártás|nyersvas]] fölösleges kísérő elemeit, a [[Szén|karbon]]t, a [[szilícium]]ot és a [[mangán]]t. A megfelelő hőmérséklet biztosítása céljából megvásárolta az 1847-
A Siemens–Martin-kemence tüzelési rendszere a Siemens-féle regeneratív tüzelési módszeren alapul. A fűtőgázt és a levegőt az '''„A”''' jelű vezetékeken (bal oldalon a levegőt, jobb oldalon a gázt) juttatják be a '''„B”''' jelű, már felfűtött, meleg regenerátorokba, ahol azok felmelegednek, és így jutnak el a bal oldali tűzfejbe (a levegő midig felül áramlik be). Az elégő tüzelőanyag elvégzi hőtechnikai és [[kohászat|metallurgiai]] feladatát, majd mint füstgáz távozik a jobb oldali tűzfejen. A füstgáz az '''„E”''' jelű regenerátorokon áthaladva felhevíti azokat, majd az '''„F”''' csatornákon elvezetik. Amikor a '''„B”''' regenerátorok annyira lehűltek, hogy már nem tudják a kívánt mértékben felmelegíteni a levegőt és a fűtőgázt, megfordítják a tüzelés irányát: a hideg levegőt és a gázt az '''„E”''' regenerátorokba vezetik be (mert ekkorra azok már kellő mértékben felmelegedtek), és a tüzelés iránya jobbról balra irányú lesz. A füstgázok a bal oldalon távoznak és felmelegítik a '''„B”''' jelű regenerátorokat. A folyamat ezután így folyik váltakozva, ezért hívják a módszert váltakozó lángjárásúnak.{{refhely|Jung 2004|28–29. o.}}{{refhely|Óvári 1985|275–276. o.}}{{refhely|Óvári 1985|316–318. o.}}{{refhely|Nagy 1987|317. o.}}
| |||
