„Albert de Broglie” változatai közötti eltérés

a
Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel
a
a (Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel)
 
==Politikai pályafutása==
Jogász diplomát szerzett, s karrierjét diplomataként kezdte. 1845-banben [[Róma|Rómában]] volt követségi első titkár édesapja mellett. 1848-ban leköszönt, a ''Revue des Deux Mondes'' munkatársa lett. [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] államcsínye után pedig visszavonult birtokára, és történelmi kutatással és írássaé foglalkozott. Számos tanulmányt adott ki ([[II. Frigyes porosz király|II. Frigyesről]], [[XV. Lajos francia király|XV. Lajosról]], [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Teréziáról]], [[Henri Lacordaire]]-ről stb.) Történészi munkáját ismerte el a [[Francia Akadémia]], amikor 1863-ban tagjává választotta.
 
A császárság bukása után 1871-ben tért vissza újra a politikai életbe. [[Eure (megye)|Eure megye]] képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe, ahol a [[monarchia|monarchista]] ellenzék vezetője lett. [[Adolphe Thiers]] [[London]]ba küldte követnek, hogy eltávolítsa a politikai színtérről. 1872-ben Broglie lemondásra kényszerült egy francia–angol kereskedelmi szerződést ért bírálatok miatt. Júniusban visszatért, s a liberális monarchia híveivel szövetkezve azzal vádolta Thiers-t, hogy a köztársaságpártiakkal tart. Thiers november 13-án tartott híres felszólalásában kijelentette, hogy kizárólag a konzervatív köztársaságot támogatja. A végrehajtó hatalmat gyakorló Harmincak Bizottságával szembesülve kénytelen volt lemondani május 24-én. Még az este folyamán Broglie utasítására [[Patrice de Mac-Mahon]]t választották meg elnöknek. Broglie új koalíciós kormányt alakított, és a külügyminiszteri tárcát is átvette.
168 346

szerkesztés