„VIII. Mikhaél bizánci császár” változatai közötti eltérés

a
(kiegészítés)
Előkelő származása miatt Mikhaél jó neveltetésben és kiképzésben részesült, és már fiatalon elkezdhette építeni katonai karrierjét. Ám hűségét Joannész, majd utódja [[II. Theodórosz nikaiai császár|II. Theodórosz]] is kétségbe vonta, így egy időre az [[Ikóniumi Szultánság]]ba menekült. Theodórosz korai halála után azonban ő lett a gyermek [[IV. Ióannész nikaiai császár|IV. Ióannész]] nevében uralkodó [[régens]].{{refhely|Rubicon, 1261. július 25.}}
 
=== Konstantinápoly visszafoglalása és társcsászárának elűzése ===
Mikhaél hamarosan társcsászárrá nyilvánította magát és sikeres katonai akciókba kezdett: 1259-ben legyőzte az Epiruszi Despotátust és szövetségeseit, majd 1260-ban Konstantinápolyt is megostromolta. A sikertelen ostrom fegyverszünettel ért véget. Mikhaél 1261-ben szövetségre lépett a [[Genovai Köztársaság]]gal, ami hagyományosan a Latin Császárságban erős befolyással rendelkező [[Velencei Köztársaság|velenceiek]] fő riválisa volt. A genovaiak segítségére azonban végül nem lett szüksége, mivel a Konstantinápoly környékére küldött felderítőinek helyi parasztok megmutatták a várba vezető titkos utakat, és elárulták, hogy a várban épp kevés védő tartózkodik. Hadvezére, Alexiosz Sztrategopoulosz kihasználta a kedvező alkalmat és 1261. július 25-én éjjel elfoglalta a várost. Konstantinápoly visszaszerzését követően Mikhaél megvakíttatta és száműzte 11 éves társcsászárát, Ióannészt, hogy a továbbiakban egyedül uralkodhasson.{{refhely|Rubicon, 1261. július 25.}}