A [[19. század]] végéig a [[Magyarok Nagyasszonya sziklatemplom]] alatt számos nagyobb szikla sorakozott a hegy lábánál, amiknek mintegy folytatása volt a mederben az Ínség-szikla. A [[20. század]] elején a budai rakpart kialakításakor a felsőbb sziklákat felrobbantották {{forrás}}, így a vízből kiemelkedő szirtek eltűntek.
A [[2000-es évek]] elején az [[M4-es metrómetróvonal]] előkészítő munkálatainak keretében vízi [[szeizmika|szeizmikus]] méréseket végeztek a Szabadság híd környéki mederszakasz pontos feltérképezésére. Az eredmények világosan mutatták, hogy az Ínség-szikla tömbje lefelé lassan elmélyülve folytatódik a folyásirányban jóval a hídon túl is.<ref name="viziszeizmika"> {{cite book|title=Szakvélemény a budapesti 4. metró vonal I. szakaszának Duna alatti átvezetése földtani viszonyairól a területen végzett szeizmikus felmérés eredményei alapján (jelentés)|first=Tamás |last=Tóth|coauthors=Csontos László, Dövényi Péter, Fekete Noémi, Magyari Árpád, Nagymarosi András, Szafián Péter, Vida Róbert, Windhoffer Gábor |year=2001|publisher=Geomega Kft.}}</ref> Mivel az Ínség-szikla fölött folyó Duna a szikla után lesüllyedve mélyen kimosta a folyómedret, ezért a metróalagút fúrása során sziklákat kellett helyezni a folyómeder aljára, nehogy a túlnyomás alatt (a keszonkamrák elvén) dolgozó fúrófejek kirobbantsák az épülő alagút tetejét.
