„Orgona (hangszer)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
14. sor:
| szöveg1 =
}}
Az orgona összetett aerofon hangszer, hangját [[AjaksípokAjaksíp (orgona)|ajaksípok]] és [[NyelvsípokNyelvsíp (orgona)|nyelvsípok]] adják. A sípok egy vagy több, kézzel működtethető klaviatúrával – azaz manuállal – és legtöbbször egyetlen pedálsorral szólaltathatók meg. A sípok levegőellátásáról mechanikus szerkezet gondoskodik.
 
== Az orgona szerkezete ==
42. sor:
=== Orgonasípok ===
[[Kép:Forkarla kyrka organ pipes.jpg|right|300px|bélyegkép|Fém ajaksípok (principál regiszter) egy orgona homlokzatán]]
Az orgonában elsősorban [[AjaksípokAjaksíp (orgona)|ajaksípok]], kisebb számban [[NyelvsípokNyelvsíp (orgona)|nyelvsípok]] vannak. Az ajaksípok működése, felépítése a [[Furulya|furulyához]] hasonló, de méretük néhány cm-től akár 10 méteresig terjedhet. A nyelvsípokban a légnyomás által megrezegtetett fémnyelvecske van, mint például a [[Szájharmonika|szájharmonikában]]. Ehhez tölcsérszerű rezonátor csatlakozik. Az ajaksípok készülhetnek fémből, vagy fából. A fémsípok [[ón]] és [[ólom]] ötvözetéből, némelyek rézből készülnek. Olcsóbb megoldásként horgany lemezt is felhasználtak/felhasználnak a sípok gyártásához. Legtöbbször hengeres formájúak, de vannak ún. kónikus, felfelé szűkülő sípok is. Ezek hangja nazális jellegű. A fasípok lapokból vannak összeállítva, négyzetes hasáb formájúak. Az ajaksípok lehetnek nyitottak, vagy fedettek, az utóbbiak azonos geometriai méretek mellett egy [[oktáv]]val mélyebb, és sötétebb tónusú hangot adnak. A fedett fém ajaksípok kupakja lehet zárt, vagy nyitott csőtoldalékkal ellátott, hangszínt módosító cilindrikus (hengeres) rátét, vagy felfelé csúcsosodó alakú, felül lyukas sapka. Ez utóbbiak a félfedett sípok. A kupak függőleges irányú mozdításával hangolható a síp a tervezett hangmagasságra. A fasípokat négyzetes, fel-le csúsztatható és rögzíthető fa hangolódugóval teszik fedetté.
 
A ''8 lábas (8')'' síp az, amely a billentyűzeten a nagy C billentyű lenyomásakor nagy C hangot ad, és így tovább. A 4' egy oktávval, a 2 ²/<sub>3</sub>' egy oktávval és egy [[kvint]]tel, a 2' két oktávval magasabb stb. E sípok hangjai a természetes [[felhangsor]] alapján keverhetőek, új [[hangszín]]ek hozhatók így létre.
62. sor:
Az orgona ma is jellemzően templomi hangszer, a [[kántor (foglalkozás)|kántor]]ok fő munkaeszköze.
 
=== Templomi orgonák ===
'''A többmanuálos orgona kialakulása''': Az 1400-as évek elejére a
Az 1400-as évek elejére a templomi orgonáknak két típusa alakult ki. Az '''első''' a karzaton álló úgynevezett ''Blockwerk'' orgona volt, amely
méreténél fogva helyhez kötött hangszerként állt a templomok kórusán. A templomi orgonák első típusa volt ebben az időben a kóruson álló, helyhez
kötött ''Blockwerk'' orgona. Ez annyit jelentett, hogy az orgona sípsorait – regisztereit – nem lehetett regiszterhúzókkal regisztereire bontani. Ennek következménye az lett, hogy az orgona mindig ugyanakkora hangerővel és ugyanazzal a hangszínnel szólalt meg.
templomi orgonák első típusa volt ebben az időben a kóruson álló, helyhez
kötött „''Blockwerk''” orgona. Ez annyit jelentett, hogy az orgona sípsorait –
regisztereit – nem lehetett regiszterhúzókkal regisztereire bontani. Ennek
következménye az lett, hogy az orgona mindig ugyanakkora hangerővel és
ugyanazzal a hangszínnel szólalt meg.
 
A '''második''' típus az ú.n. pozitívorgona, amely kis méretét tekintve oda lehetett állítani, ahol szükség volt rá. A római katolikus egyház a mai napig
is alkalmaz ilyen típusú kis és középméretű orgonákat, melyeket „szentélyorgona” néven említ. E szentélyorgonák célja és rendeltetése volt a templomi fiú- és férfikórusokat kísérni; valamint a miséző pap egyszólamú gregorián dallama alá orgonapontokból álló kíséretet szolgáltatni. Ezen túlmenően egy-egy kolostorban a szerzetesek zsolozsmája alá is a szentélyorgona szolgáltatott kíséretet.
lehetett állítani, ahol szükség volt rá. A római katolikus egyház a mai napig
is alkalmaz ilyen típusú kis és középméretű orgonákat, melyeket „szentélyorgona”
néven említ. E szentélyorgonák célja és rendeltetése volt a templomi fiú- és
férfikórusokat kísérni; valamint a miséző pap egyszólamú gregorián dallama alá
orgonapontokból álló kíséretet szolgáltatni. Ezen túlmenően egy-egy kolostorban
a szerzetesek zsolozsmája alá is a szentélyorgona szolgáltatott kíséretet.
 
Szintén a 15. században, de annak az első fele táján az orgonaépítő szerzetesek felnyalábolták a szentélyorgonát, sípanyagát és orgonaszekrényét beépítették a kórus mellvédjébe, billentyűzetét a ''Blockwerk'' orgona klaviatúrája alá szerelték, s a mechanikát a padló alatt vezették el a klaviatúra alá. Tették mindezt annak érdekében, hogy az orgonistát megkíméljék a misék közbeni orgonától orgonáig tartó vándorlástól. Így tulajdonképpen megszületett a többmanuálos orgona, amely aztán a reneszánszon keresztül a barokk korig iránymutató lett az orgonaépítészetben.
Szintén a 15. században, de annak
az első fele táján az orgonaépítő szerzetesek felnyalábolták a szentélyorgonát,
sípanyagát és orgonaszekrényét beépítették a kórus mellvédjébe, billentyűzetét
a „''Blockwerk''” orgona klaviatúrája alá szerelték, s a mechanikát a padló alatt
vezették el a klaviatúra alá. Tették mindezt annak érdekében, hogy az
orgonistát megkíméljék a misék közbeni orgonától orgonáig tartó vándorlástól.
Így tulajdonképpen megszületett a többmanuálos orgona, amely aztán a
reneszánszon keresztül a barokk korig iránymutató lett az orgonaépítészetben.
 
Az "Orgonaszekrény"„Orgonaszekrény” című fejezetben elsősorban a német barokk orgona jellemzői vannak leírva. Az olasz barokk orgona némileg kisebb volt az északnémetészak-német orgonától, s nem alkalmazott többsoros mixtúrát. Viszont általában véve több volt a fuvola és a födött regiszter. Az olaszok a többsoros mixtúrákat és cimbeleket soronként szétbontották, s úgy építették orgonáikba. Éppen ezért nem ritkák az 1/2' - 1/3' - 1/4' magas regiszterek. Pedáljaik javarészt függesztettek voltak, vagy ha kaptak is regisztert, azok egy-két 16' vagy 8' magas regiszter volt; s maga a pedáljáték is csak orgonapontok tartására volt használatos.
 
A délnémet barokk orgonák valahol félúton vannak az északnémetészak-német és az olasz orgonák között. Sok közös vonásuk van; így a fuvolák és a födött regiszterek viszonylagosan nagyobb száma a principálokhoz képest;, valamint a szétbontott mixtúrák.
 
A francia barokk orgona sokban hasonlított az északnémetészak-német orgonákhoz, csak sokkal több nyelvregiszterrel. A 15. és a 17. század között általában kétmanuálosak voltak a francia orgonák. Az I.manuálon teljesen kiépített principálkar volt elhelyezve, valamint a bőméretű fuvolakar is itt volt. A II.manuál karcsúbb hangzással rendelkezett, de itt is megtalálható hiánytalanul a principálkar. A pedál kevés 8' magas regiszterrel volt csak ellátva. Ezen felül minden műre erős, érces hangú nyelvregisztereket helyeztek. 1750 tájára kialakult a négymanuálos orgona is. A négymanuálos orgonák esetében a '''főmű '''és a '''pozitívmű''' a sok principállal, mixtúrával és nyelvregiszterrel egymás ellenpontjai voltak; valamint a "'''Récit'''"-hez tartozott egy trombita és egy kornett; az "'''Echowerk'''"-hez pedig olyan regiszterek tartoztak, melyek szólódallamok játszására tették alkalmassá.
 
A spanyol barokk orgonaépítészet hasonlít a franciához, ami a monumentalitást illeti. A spanyolok a 17. század második felétől kezdik alkalmazni a vízszintes trombitákat; tekintettel arra, hogy azok a szűkös orgonaházakban már nem fértek el.
 
== Híres orgonák ==