|
== Élete ==
Apja Konstantinápolyban volt kereskedő, majd konzul [[Marokkó]]ban, anyja görög származású volt. ChénierA Collège de Navarre-ban tanult Párizsban, amit [[I. Johanna navarrai királynő]] által alapított. Collège de Navarre-ban tanult Párizsban, ottOtt szerette meg a [[hellenisztikus civilizáció]]t és az antik görög költőket. 1782-ben rövid időt töltött [[Strasbourg]]ban, hadapródiskolai tisztképzésen vett részt, de mivel nem volt nemesi származású, a tiszti karrier zárva maradt előtte. Ekkor az irodalom és verselés felé fordult,. [[elégiaElégia|elégiákatElégiákat]] és [[ekloga|eklogákat]] írt antik mintára, újkori [[Homérosz]] akart lenni. [[Albius Tibullus|Tibullust]], [[Sextus Propertius|Propertiust]] és [[Theokritos]]t utánozta. Ebben az időben szenvedélyesSzenvedélyes szerelemre gyúlt Madame de Bonneuil iránt, akit Camilla néven több versében megénekelt. 1787 decemberében De La Luzerne nagykövet mellett követségi titkári állást vállalt [[London]]ban. A [[francia forradalom|forradalom]] kitörésekor visszatért Párizsba. Lelkesedett a forradalom eszméiért, filozofikus és szatirikus verseket írt.
Hevesen támadta a [[jakobinus klub|jakobinusokat]] a ''Journal de Paris'' és a ''Moniteur'' hasábjain, különösen [[Maximilien de Robespierre]]-t és [[Jean-Paul Marat]]-t, a ''Journal de Paris''-ban és a ''Moniteur''-ben,. emiattEmiatt sokáig haragban állt testvérével, [[Marie-Joseph Chénier|Marie-Joseph]]-fel is. 1792 augusztusától bujkált, [[Le Havre]]-ban hajóra akart szállni, de visszatért Párizsba, hogy részt vegyen a halálra ítélt [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] kiszabadítási kísérletében. Marat meggyilkolása után Chénier ódában énekelte meg [[Charlotte Corday]]-t. A király halála után Párizst kerülnie kellett, testvére [[Versailles]]-ban szerzett neki menedéket. Itt írta utolsó költeményeit, melyek Fanny-hoz (Madame Lecoulteux) szóltak mély fájdalommal és nemes szerelemmel. AMeg kísérlete,akart hogy megmentsenmenteni egy asszonyt, aki ellen az elfogatóparancselfogatóparancsot voltadtak kiadvaki, azt eredményezte, hogyde őt magáttartóztatták fogták elle 1794. március 4-én. Saint-Lazare börtönében átnézte kéziratait és ott írta legszebb költeményeit: ''La jeune captive'' ''(Coigny kisasszonyhoz)'' és ''Derniers vers d'und’un poète'' ''(Comme un dernier rayon)''. A [[Forradalmi Törvényszék]] előtt nem kért védőügyvédet., Aa nép ellensége vádjával halálra ítélték. Jean-Antoine Roucher költővel együtt végezték ki két nappal Robespierre bukása előtt. [[Jean Racine|Racine-től]] idézett, amikor vitték a vesztőhelyre vitték.
Egyetlen francia költő sem érezte meg annyira a görög költészet szellemét annyira, mint Chénier. Első verseiben attikai kedvességgel nemes egyszerűség és egészséges érzékiség egyesülnek. Életében csak két költeménye jelent meg nyomtatásban,: 1791-ben a ''Jeu de paume'' ''(Labdajáték)'', amit [[Jacques-Louis David]]nak dedikált, és amiben üdvözölte a Rendirendi Gyűlésnekgyűlésnek azt a [[Labdaházi eskü|döntését]], hogy nemzetgyűléssé alakult. 1792-ben jelent meg a ''Hymne aux Suisses de Châteauvieux'', himnusz a felkelő svájciakhoz. Számos kéziratot hagyott hátra, az irodalomtörténet mitikus[[mítosz|mítikus]] alakja lett, annak ellenére, hogy induló költői pályáját erőszakosan félbeszakította a történelem. Henri de Latouche által kiadott költői hagyatékahagyatékára csak 1819-ben keltettfigyeltek rendkívüli lelkesedéstfel. A költők a [[romantika]] előfutárának tartották. ÖsszesVerseinek költeményeitgyűjteményes kötetét csak 1814-ben adta ki Gabriel de Chénier és, Louis Becq de Fouquières látta el kritikai jegyzetekkel.
==Emlékezete==
|
