„Magyarország” változatai közötti eltérés

a
[[Fájl:Istvan-ChroniconPictum.jpg|bélyegkép|195px|bal|[[I. István magyar király|István király]] alakja a [[Képes krónika|Képes krónikában]]]]
 
Az [[Magyar őstörténet|ősmagyarság]] legkorábbi ismert hazájának a [[Volga]] vidékét tekinthetjük ([[Magna Hungaria]]). Ezt követően a [[7. század|7.]] és a [[9. század]] között a [[Don]] folyó melletti [[Etelköz]]ben éltek. Kisebb részük keleten maradt és a [[volgai bolgárok]]hoz csatlakozott a [[Volgai Bolgárország]]ban. Vannak nyomai egy [[Kaukázusi Magyarország]]nak is, ennek mibenléte azonban a források elégtelensége miatt vitatott. A nép nagyobb része nyugatra vonult. 895-ben, a [[honfoglalás]] során az egész Kárpát-medencét birtokukba vették. A Képes Krónika szerint ez volt a magyarok második bejövetele, Atilla hun király halála után száz évvel, Kr. u. 677-ben<ref>http://mek.oszk.hu/10600/10642/10642.htm#12</ref> (az eltérésre a [[Kettős honfoglalás]], illetve a [[Kitalált középkor]] elmélet adhat magyarázatot). A [[10. század]] első felében [[Magyar kalandozások|kalandozó hadjárataikkal]] rémületben tartották [[Nyugat-Európa|Nyugat-]] és [[Dél-Európa|Dél-Európát]], ekkoriban a keresztény templomokban a könyörögés részévé váltak a magyaroktólfélelmet valótükröző félelemszavak: szavai''„Ab Ungerorum nos defendas iaculis”'', azaz ''„Védj meg minket a magyarok kopjáitól”'', ami a magyar történetírásban így terjedt el: ''„A sagittis Hungarorum libera nos, Domine!”'' azaz „''A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!''”<ref>[http://epa.oszk.hu/00800/00861/00038/pdf/142-147.pdf Halmágyi Miklós: A magyarok nyilaitól … Egy kósza idézet nyomában]</ref><ref>[http://doktori.bibl.u-szeged.hu/1949/2/tezmagy.pdf Halmágyi Miklós: Önazonosság és idegenfelfogás kérdései az első ezredforduló korának válogatott szerzői alapján ]</ref>. A komolyabb [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európába]] induló hadjáratok az [[augsburgi csata]] (955) után véget értek, de [[Dél-Európa]] felé még tovább is folytak a kalandozások. A kalandozások tényleges végét csak a 973-as [[quedlinburg]]i találkozó jelentette.
 
[[Géza magyar fejedelem|Géza fejedelem]] nyugat felé fordult, miután székhelyéül megválasztotta [[Esztergom]]ot, 973-ban követeket küldött a [[Német-római Birodalom|német-római császárhoz]], [[I. Ottó német-római császár|I. Nagy Ottóhoz]], és keresztény papokat, hittérítőket kért tőle. Ezek nevelték fiát, Vajkot is, aki megkeresztelésekor az ''István'' nevet kapta. [[I. István magyar király|István király]] nevelője [[Prágai Szent Adalbert|Adalbert prágai püspök]] volt, az ő nevéhez fűződik megkeresztelése, valamint valószínűleg István házasságát is ő hozta tető alá [[Gizella magyar királyné|Gizella bajor hercegnével]]. Géza az öröklésben a hagyományos [[szeniorátus]] (a nemzetség legidősebb élő férfi tagjának öröklési joga) helyett a keresztény-germán primogenitúrát (az első szülött fiú öröklési joga) akarta érvényesíteni. Géza halála után a [[Pogányság|pogányok]] támogatását élvező [[Koppány (Árpádok)|Koppány]] következett volna a fejedelmi trónon. Koppány [[Tar Zerind|Tar Szerénd]] fia volt, aki Géza másodunokatestvére és [[Árpád magyar nagyfejedelem|Árpád]] egyik fiának, [[Tarhacsi]]nak az unokája. István azonban német segítséggel legyőzte őt, majd 1000 karácsonyán királlyá koronáztatta magát. Ezzel megszületett a keresztény [[Magyar Királyság]], amely több mint kilenc évszázadig állt fenn a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencében]].
264

szerkesztés