„Wass János (II. Lajos fia)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Élete: itt is csak duplikátum a hivatkozás
Peadar (vitalap | szerkesztései)
Thurzó Ferenc nyitrai püspök
30. sor:
Háza és földje volt a [[pozsonyi vár]] mellett, a királyi vártelken „Edelhof” (nemesi udvar) néven ismert Szeleczky-féle adómentes ház volt,<ref>Lásd Tardy (1986: 45).</ref> és amikor Salm Encius<ref>Egino, Eck Graf zu Salm (–[[1574]]), [[Niklas Salm (hadvezér, ?–1550)|Salm Miklós]] fia.</ref> evangélikus vallású főúr, aki [[1552]]-től kezdve [[Pozsony]] grófja és főispánja volt<ref>[[1548]]-ban kamarásként kísérte [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd király]]t a magyar országgyűlésre, majd lett pozsonyi ispán és Pozsony várának kapitánya, végül haláláig a [[győr]]i végvidék generálisa: ([[1560]]–[[1574]]).</ref> az ingatlanokat erővel el akarta foglalni, a királyhoz fordult oltalomért.<ref>Lásd Takáts (1903: 184).</ref>
Ekkor [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] [[1552]]. [[március 20.|március 20-án]] a következő adománylevelet adta ki II. Lajos természetes fia részére:<ref>A latin nyelvű oklevél magyar fordítását ismerteti Tardy (1986: 43–45).</ref>
:„Mi, Ferdinánd, Isten kegyelméből a [[Német királyok listája|rómaiak]], [[Magyarország uralkodóinak listája|Magyarország]], [[Csehország uralkodóinak listája|Csehország]] stb. mindenkor dicsőséges királya, Spanyolország [[infáns]]a, [[Ausztria uralkodó hercegeinek és főhercegeinek listája|Ausztria főhercege]] stb. emlékezetül adjuk, e levelünk tartalmával tudtára adva mindazoknak, akiket illet, hogy mi, egyrészt ''sok hívünk legalázatosabb kérelmére, melyet Jánosnak – ahogyan ezt ő maga hiszi és mondja –, Lajos király fiának érdekében terjesztettek felségünk elé,'' másrészt pedig ama királyi bőkezűségünkből és kegyelmességünkből, amellyel a rászorulóknak segíteni szoktunk, úgy határoztunk, hogy a szóban forgó Jánosnak adjuk azt a polgárházat, avagy polgártelkét, amely a mi Pozsony városunk váraljában, a hegy lábánál, a vár és a város között, a mondott várunkhoz vezető út mellett egy magaslaton fekszik, amelyben – mint mondják – ugyanő feleségével és gyermekeivel együtt ez idő szerint állandó lakhelyét tartja, a pozsonyi szőlőhegyen lévő szőlőjével és a telek egyéb tartozékaival együtt, egyúttal valamennyi, mind rendes, mind rendkívüli adónk és szolgáltatásunk, valamint hadiadónk és kamaránk haszna, nemkülönben minden egyéb polgári teher és fizetnivaló alól, ami ugyanazon ház után akár a mi felségünknek, akár a polgárok közösségének jár, nemkülönben ama kilenced szolgáltatása alól, melyet a fentebb említett szőleje után kell megadnia, ''mindörökre'' kiemeljük és felmentjük; kiemeljük és mentesítjük jelen adományunk jogerejénél fogva. – Éppen ezért nektek, a mi tisztelendő, tiszteletre méltó és nemes híveinknek, éspedig [[Thurzó Ferenc]] [[Nyitrai egyházmegye|nyitrai püspöknek]], a mi Magyar Kamaránk elnökének, továbbá ugyanazon Kamaránk többi tanácsosának; hasonlóképpen a fentebb mondott vár grófjának, algrófjának és udvarbírájának és minden egyes tisztségviselőjének, azoknak is, kik ma élnek s az eljövendőknek is, jelen adománylevelünk rendjében a legszigorúbban megparancsoljuk, hogy mostantól fogva a további időkben a szóban forgó ''Jánost, örököseit és jogutódait'' a mi fentebb előrebocsátott kegyes kiváltságunk szövegével ellentétben soha, semmiképpen és semmi módon, sem személyükben, sem ingóságaikban, sem bármiféle egyéb javaikban ne merészeljetek és akármiféle más módon ne merészkedjetek akadályozni, megzavarni, illetve kényszeríteni a mi adóink, taksáink és a nekünk járó szolgáltatások – legyenek bár azok akár rendesek, akár rendkívüliek –, rendkívüli hadiadónk és kamarahaszna-adónk megfizetésére; nemkülönben a fentebb leírt helyen lévő, fentebb mondott ház után járó terhek és szolgáltatások teljesítésére; sem pedig az ő fentebb mondott szőleje után járó kilenced megfizetésére. Jelen adománylevelünket átolvasás után vissza kell adni felmutatójának. – Kelt a mi fentebb említett pozsonyi várunkban, [[március 20.|március hónap huszadik napján]], az Úr [[1552|ezerötszázötvenkettedik]] esztendejében, a mi római királyságunk huszonkettedik, egyéb királyságaink huszonhatodik esztendejében.
:P.H.